Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


13. Meglepetések

2008.02.27

Másnap reggel Piton kapkodva öltözött. Egyszerűen nem hitte el, hogy elaludt! Sosem szokott elaludni! Mentségére legyen mondva, hogy előző este nem aludt sokat - állandóan Albus szavai csengtek a fülében... nem bízhatok meg benned. Akár mennyire is nem akarta elismerni, akár mennyire is tagadta, úgy érezte, hogy az igazgató elvágta mindattól, ami az életéhez tartozott - eddig. Nem, az nem hiányzott, hogy a Sötét Nagyúr lábánál kuporogjon, de kém volt, és hiányzott az, ahogy a Rend tagjai megbecsülték, hogy a kollégái távolságtartóan tisztelték... és ha megkínozták volna sem ismerte volna el, de hiányoztak az őszinte beszélgetések az igazgatóval. Az előző életében nem nagyon voltak barátai. Nem is nagyon hiányzott. De mióta újra diák lett, nemcsak haszontalannak és gyávának érezte magát, hanem elszigeteltnek is, sokkal jobban, mint eddig. És tegnap este, az utolsó kapcsolatát is elvesztette a régi önmagával. Úgy érezte, hogy az igazgató magára hagyta a bajban.

Rohanva száguldott lefelé a lépcsőn - a klubhelyiség kihalt volt, sehol senki. Már csak öt perc, és Minervával fog kezdeni... jaj neki, ha elkésik! Az egyik folyosóra bekanyarodva azonban furcsa hangok ütötték meg a fülét.

- Ron, ha azt mondtam, hogy nem, az azt jelenti, hogy nem!

- Ne izélj már 'Mione - jött a vontatott válasz. - Múltkor is megtetted...

- Az, hogy egyszer megteszek valamit, nem jelenti azt, hogy legközelebb jogod van követelni!

- Én nem követeltem, én csak...

- Fogd már fel Ron, hogy szeretlek, de most egyáltalán nincs hangulatom ehhez! Arra, hogy tovább menjünk, pedig még nem vagyok kész! Majd egyszer az leszek, és hidd el azonnal szólni fogok!

Piton épp eleget hallott. Nem volt szüksége arra, hogy a következő két éjszaka a szeretkező Ron és Hermione rémképe kísértse - gyorsan tovább állt, azzal a megnyugtató tudattal, hogy nem ő az egyetlen, aki késni fog átváltoztatástanról. Magában roppant elégedettnek érezte magát, de nem tudta volna megmagyarázni, miért örül ennyire Hermionéék veszekedésének. Elvégre mindketten barátai.

Azonban alig kanyarodott be a másik folyosóra, egy csapat mardekárossal találta szembe magát. Magában halkan káromkodott. Malfoyéknak nincs első órája. Ha összetűzésre kerül a sor, ők nem fognak elkésni!

Körbejáratta rajtuk a tekintetét.

Malfoy, Crak, Monstro, Nott, Avery, az ifjabb Dolohov, Zabini, a fiatalabbik Bullstrode és Rabastan. Bár egyikőjük sem közelítette meg az ő képességeit... kilencen egy ellen... ennek ronda vége lesz. Észrevétlenül megmarkolta a pálcáját a ruhája ujjában.

- Lám, lám, az ifjú Allyway mintha késésben lenne átváltoztatástanról - jegyezte meg Malfoy kaján vigyorral, és a pálcáját kényelmesen forgatta az ujjai között. - Azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy megtanuld: a Mardekárral nem lehet ujjat húzni! Vagy azt hitted, hogy a szánalmas kis alakításodat megúszod büntetlenül? Nehogy azt hidd, hogy olyan különleges vagy, vagy hogy félünk tőled!

- Érdekes, nekem pont ez volt a benyomásom. Máskülönben miért nem intézel el egyedül, görényfiú? Vagy félsz tőlem, hogy nem mersz szembeszállni velem, csak kilencszeres túlerőben?

- Még meg kell tanulnod, hogy egységben az erő - suttogta alig hallhatóan, fenyegetően. - Egyedül nem sokra mész.

A pálcáját előre szegezte, és a többiek egy emberként követték a példáját.

- Petrifi...

Mielőtt azonban befejezhette volna, Piton is felkiáltott:

- Invito Crak!

A leghátul álló nagydarab fiú zúgva megindult felé, és letarolta a többieket, mint a kuglibábukat. Az utolsó pillanatban azonban Piton félreugrott a feléje száguldó test elől, és Crak döngve becsapódott a falba. Piton kihasználta a pillanatnyi előnyét, és a mardekáros talárkupac aljára szorult Nott talárját meggyújtotta. A nyolc fiú üvöltve ugrált széjjel. Piton látta, hogy Monstro neki akar esni...

- Petrificus totalus! - harsogta egyszerre Malfoyjal. Monstro kővé dermedten a padlóra zuhant, de az átok Perselust is eltalálta, aki mozdulatlanná dermedt.

- Nos, úgy látszik, ennyire volt jó a mi híres Antoniusunk...- gúnyolódott Malfoy. A háttérben a többiek fájdalmas grimasszal próbálták hűsíteni az égési sérüléseiket.

Malfoy odalépett hozzá, és kikapta a kezéből a pálcáját.

- Ah! Mahagóni... Meglepően nehéz... Nem rossz pálca...- reccs! Egy mozdulattal kettétörte. Piton érezte, hogy végigfut a hátán a hideg. Még sosem érezte ennyire kiszolgáltatottnak magát.

- És most itt az ideje, hogy megtanuld a leckét!

Az egykori bájitaltanár érezte, hogy valaki megszorítja a vállát. Hiába erőltette a szemét, nem látott el odáig. Ugyanakkor Malfoy sem láthatta... abból, amit maga mögött hallott Crak még mindig eszméletlen. A platinaszőke fiú semmi jelét nem adta annak, hogy bárki lenne mögötte. Amikor Draco felemelte a pálcáját azonban Perselus érezte, hogy az átok felold, és ismét képes mozogni.

- Cruci...

Mindenki legnagyobb meglepetésére azonban az egykori bájitaltan-tanár elől, a semmi közepéről elindult egy átok, és Malfoy mellkasába csapódott. Draco szemei fennakadtak, és elkábítva a földre zuhant.

Potter és a láthatatlanná tévő köpenye! - futott át Perselus agyán.

Kényelmesen összefonta a kezeit a mellkasán.

- Egyes számú lecke: sose köss bele olyanba, aki erősebb nálad! Kettes számú lecke: sose hidd a lefegyverzett ellenfeledről, hogy fegyvertelen, ugyanis vannak, akik képesek nonverbális varázslatokra pálca nélkül is. Hármas számú lecke: szégyen a futás, de hasznos! Incendio! Incendio!

Harry láthatóan vette a lapot, és tűzgyújtó átkokat kezdett szórni minden felé. A mardekárosoknak sem kellett több a bemutatóból, a görényfiút és az egyik gorillát hátrahagyva elinaltak. Piton még hallotta távozóban Theodore Nott hangját:

- Ha bárki kérdezné... Húszan voltak, és aurorok!

Perselus hátra fordult oda, ahol Harryt sejtette állni.

- Köszönöm... - mondta nehezen. Sosem hitte volna, hogy egyszer őszintén ezt fogja mondani Potternek. - Köszönöm, Harry.

A szemüveges gyerek lerántotta magáról a köpenyt, és Pitonra vigyorgott.

- Nem tesz semmit... Igazán szórakoztató volt, a világ minden pénzéért sem hagytam volna ki. Ezek után kíváncsi leszek, a közeledbe mernek-e még menni!

A bájitaltanár elkomorodva nézett a padlón heverő törött pálcájára. Ezzel sem fog többet varázsolni... Pedig jó pálca volt, nagy kár érte. Kizárt hogy meg lehetne javítani... egy bűbájra még talán elég lenne, de átváltoztatni vagy... Az arcáról lefutott a vér.

- Átváltoztatástan!

Harry arcáról mintha letörölték volna a vigyort.

- McGalagony meg fog ölni minket! - a két mardekárosra pillantott. - Ezekkel mit csináljunk?

---

- Potter, Allyway, erre sosem számítottam volna! Fejenként 50 pont a Griffendélnek! Igazán nemes cselekedet volt Mr Malfoyt és Craket felkísérni a gyengélkedőre, amikor látták, hogy milyen kárt tettek egymásban! Igazán Griffendél Godrickhoz méltó módon tették félre az ellenségeskedést, és a bosszúvágyat, büszke vagyok magukra! Fejenként 20 pont a Mardekártól, amiért Mr Malfoy és Crak párbajoztak.

- Hmm.. Köszönjük tanárnő.

McGalagony melegen elmosolyodott.

----

- Öregem - mondta Ron leesett állal, miközben megrakta a salátás tányérját paradicsommal. - Ezt egyszerűen nem hiszem el! És minden további nélkül megúsztátok, sőt, száz pontot kerestetek vele! Ez... Annyira mardekáros húzás volt.

Piton maga sem tudta volna megmagyarázni miért, de nagyon megsértette a megjegyzés.

- Ezt vond vissza Weasley!

Ron csodálkozva meredt rá.

- Jól van na, csak vicceltem! Egyszerűen zseniális volt.

Piton lassan hagyta, hogy ellazuljanak az ujjai a villáján. Elvégre, a vörös hajú gyerek nem akarta megsérteni. Miért kapta fel a vizet azon, hogy mardekáros? Elvégre az, annak ellenére, hogy most a Griffendélben ücsörög. Vagy.... mégsem?

Mire a délutáni órák elkezdődtek, mindenki tudott a történtekről - kivéve arról, hogy Harry is ott volt. Piton életében először tapasztalta, amikor végigment a folyosón, hogy összesúgnak a háta mögött, és újjal mutogatnak rá. Először élvezte a rivaldafényt, de egy idő után kezdett elege lenni belőle.

- Potter, sosem fogom megérteni, hogy mit élvezel abban, hogy mindenki téged bámul.

- Nos, talán azért,- vetette közbe Ron – mert te nem vagy exhibicionista.

Harry a könyökét a legjobb barátja bordái közé nyomta.

- Ki mondta, hogy élvezem? Fárasztó és idegesítő - felelte, és lebukott egy lovagi páncél mögé, amikor meglátta, hogy Romilda Vain közeledik.

Piton elmosolyodott.

- Elhiszem neked...

----

Piton fáradtan lépett ki a bűbájtanteremből. Vége! Vége a hétnek, holnap szombat, semmi dolga, ráadásul kiruccanhat az Abszol útra is, hogy vegyen magának egy új pálcát. Még van három órája a vacsoráig... Nem tudta, hogy ki találta ki, hogy péntek délután ne legyenek órák, de amikor előzőleg diák volt, sőt tanárként is nagyon tudta értékelni. Épp azon volt, hogy visszamenjen a hálótermébe, és leheveredjen pihenni egyet, amikor megjelent mellette Colin.

- Hello Antonius! Egész nap téged kerestelek! Lenne egy nagyon sürgős kérdésem... Ráérsz?

A bájitaltanár legszívesebben felakasztotta volna a gyereket a talárjánál fogva a háta mögött lévő fáklyatartóra, de csak lemondóan sóhajtott.

- Igen... Menjünk a klubhelyiségbe.

- Inkább a könyvtárba - mondta gyorsan Colin. - Egy speciális bűbájtani problémám van. Azt hiszem, hogy tudsz segíteni, de minden esetre jól fog jönni a szakirodalom.

---

- Jól van! Akkor most próbáld meg úgy felírni, hogy a nők egy virágot, a férfiak meg egy háromszöget lássanak! - Pitonnak fogalma sem volt róla, hogy mire kell a fiúnak a különféleképpen-látom bűbáj. A lényege az volt, hogy az embereket jól meghatározható csoportokra osztják, pl. tizenhét év alattiakra és felettiekre. A tárgyat pedig úgy bűvölik meg, hogy az egyik csoport ilyennek lássa, a másik olyannak.

A szőke fiú minden erejét megfeszítve koncentrált, majd kékes fény tört elő a pálcájából. Perselus az eddig üres pergamenre tekintett, ahol most egy háromszög volt.

- Jónak tűnik... Le kellene ellenőrizni, hogy a nők virágnak látják-e.

Colin megragadta a papírt, és megindult a közelben ücsörgő Millicent Bullstrode felé.

Pár pillanat múlva leforrázva jött vissza.

- Nem sikerült... ő is háromszöget látott.

Perselus értetlenkedve nézett a papírra. Pedig esküdni mert volna, hogy működni fog! A fény tökéletes... Rákoppantott a pálcájával, de az eredmény továbbra is pozitív volt. Egyszer csak valaki felsikított a háta mögött.

- Ah, Angelina! - kiabálta az egyik harmadikos hollóhátas, Piton válla fölött a pergamenre mutatva. - Nézd milyen gyönyörű virág!

Piton és Colin pillantása egy másodpercre találkozott - és mindketten egyetértettek abban, hogy ma olyasvalamit tudtak meg Millicentről, amire nem voltak kíváncsiak.

-----

Bár az étvágyuk majdnem teljesen elment, visszamentek a Nagyterembe vacsorázni. Piton elgondolkodva lapátolta az ételt a szájába.

- Antonius? - kérdezte Hermione hangja.

- Igen?

- Tegnap... Mesélték, hogy megbűvöltél egy görkorcsolyát.

A volt bájitaltanár szemei előtt megjelent a kép, ahogy Olívia elterült a szivacson, így kevés lelkesedéssel várta a következő beszélgetést.

- Nézd Hermione, amit tettem, megtettem. Nem tudom visszacsinálni. Nagyon sajnálom, nem tudom melyik házirendi pontot szegtem meg vele, de nem...

- Antonius! Azt akartam kérdezni, hogy hogy csináltad, mert zseniálisnak tartom!

Perselusnak leesett az álla.

- Ezt nem mondod komolyan... Hiszen... biztosan megszegtem vele valamelyik...

- De igen. Én sem vagyok egy betokosodott könyvmoly. Ha szépen megkérlek, - rebegtette meg a szempilláit - megbűvölöd az enyémet is?

- Valami belement a szemedbe?

- Azt hiszem igen - válaszolta dacosan. - Ugye, megteszed a kedvemért?

Az egykori bájitaltanár nem tudta mire vélni. Hermione Grangert más is érdekli, nem csak a tanulás?

- Hé, cimbi, - szólalt meg Ron nevetve - csukd be a szád!

Perselus kapcsolt, és nagy nehezen kinyögte.

- Na jó... De csak neked...

Hermione azonban, ahogy kifelé gördült a Nagyteremből, legalább annyira tűnt tehetségesnek, mint seprűnyélen.

- Antonius - nézett rá kétségbeesetten. - Se...segíts!

- Menjen inkább Ron, elvégre, vele jársz!

Amikor azonban a vörös hajú fiú meglökte Hermione felé egy széles mosollyal, már biztos volt benne, hogy összeesküvés áldozata lett.

Ahogy lassan támolyogtak a torony felé, Hermionének egész úton be nem állt a szája.

- ... És nagyon sok emberrel beszéltem, akiket nagyon érdekelne, ha kellene a tanárokat is meg lehetne győzni, hogy ezzel gyorsabban érnénk oda órára, és több időnk lenne tanulni, mert...

A bájitaltanár elengedte a füle mellett a lány locsogását. Nem egyszer észrevette, hogy Hermione szándékosan megbotlik. Hagyta. Ezek szerint azt akarja, hogy minél később érjen fel a toronyba. És ha jobban belegondol... Nem lehetetlen, hogy Colint is csak azért varrták a nyakába, hogy messze tartsák a klubhelyiségtől. A szíve a torkában dobogott. Készülnek valamire... Lehet, hogy rájöttek, hogy kicsoda, és most bosszút akarnak állni rajta? Ha ez így lenne, és négyszáz elvetemült griffendéles rászabadul... Az Úr irgalmazzon a lelkének!

Odaértek a portrélyuk elé. A másik oldalon szokatlanul nagy a csönd. Nem jó jel.... nagyon nem jó...

- Lassan ideérnek - suttogta Dennis.

Piton a talárja alatt megmarkolta volna a pálcáját, de hirtelen eszébe jutott, hogy Malfoy darabokra törte. Négyszáz diák ellen semmi esélye, de nem fogja megadni magát harc nélkül.

Kimondta a jelszót (Gumiarábikum) és egy hirtelen mozdulattal feltépte a képkeretet. Attól pedig, ami a szeme elé tárult, földbe gyökerezett a lába.

Az összes griffendéles összegyűlt a teremben - mindenki! Hatalmas piros zászlók lógtak a mennyezetről:

"Isten éltessen, Antonius!"

"Egy hónapja a Griffendélben"

"Griffendél Godric méltó utódára!"

Ahogy az ajtó feltárult, mint egy orkán, olyan erővel törtek ki a griffendélesek. Az egykori bájitaltanár azt érezte, hogy kezek ragadják meg, és húzzák be a lyukon. Még magához sem tért a döbbenettől, amikor pukkantók durrantak, és mindenhonnan vörös konfetti potyogott... Az asztalok roskadoztak a sütemények és a vajsör alatt, a Mézesfalásból hozott csokoládéktól.

Harry megkocogtatta a poharát.

- Figyelmet kérek! - a teremben először kitört a kacagás, mivel a szemüveges fiú szavai és stílusa túlságosan is McGalagonyt idézte, de aztán elcsöndesedtek. - Mint mindannyian tudjátok, ma azért gyűltünk itt össze, hogy megünnepeljük, hogy Antonius pont egy hónapja van a Griffendélben! Amikor ide érkezett, mogorva volt, és annyi humorérzéke, amennyi egy kitört széklábnak, annyi szociális érzékenysége, mint egy hasmenés vírusnak. De hamarosan a leggriffendélesebb griffendéles lett. Egy hónapon belül háromszor átkozta meg Malfoyt, szembeszállt azzal az idióta Rogerrel, valamennyiünknek nagyon hasznos tanácsokat adott.

Harry hatásszünetet tartott.

- De ami a legfontosabb, hogy az egyik második legjobb barátom lett - a kijelentést néma csend fogadta. - Az elsőt nem ismeritek... Mert nem szoktam nyilvános helyen mutogatni. A másik két második persze Ron és Hermione. Emeljük tehát poharunkat a Mardekár ádáz ellenségére, és avassuk igazi griffendélessé!

Hatalmas éljenzés... És isznak Antoniusra.

Piton fejében valóságos csata tombolt.

Ezt az égést... te mardekáros vagy...

Igen, de valaha érezted jól magad közöttük?

De ez itt James fia!

Kit érdekel? Rendes volt hozzád, és sokkal inkább a barátod, mint eddig bárki volt!

De te mardekáros vagy...

De a süveg másodszorra a Griffendélbe osztott...

De te a tanáruk vagy! Gyűlölt bájitaltanár, aki pontokat von le, aki ki nem állhatja Longbottomot, akit zsíros hajú denevérnek hívnak a háta mögött...

De most diák vagyok...

De ha visszaváltozol...

Ha egyáltalán visszaváltozok...

Vissza fogsz változni, és ha ez kitudódik?

És ha nem akarok visszaváltozni?


Az utolsó gondolat annyira megrémítette Pitont, hogy inkább félresöpörte az összes gondolatát. Amikor magához tért, azt látta, hogy egy hatalmas vödör garantáltan csöpögésmentes, bőrre nem kerülő, vörös festék megbillen a feje felett...

Érezte, ahogy Mr Willowy tökéletesen takaró festéke végigfolyik rajta, eláztatja a ruháit, az alsónadrágját.... Ahogy végigcsurgott rajta a festék egy pillanatra azt hitte, hogy csak meg akarták szívatni, amikor észrevette, hogy Ronon, Harryn, Hermionén, Nevillen és még néhány emberen ugyanilyen festékes ruha van... Úgy látszik, ez valami kitűntetés-féle itt a toronyban.

Épp kezdett volna elengedni, amikor megérezte, hogy a festék meleg kis patakokban áztatja az alsónadrágját, és a csiklandozó érzés azonnal megtette a hatását. Ijedten körbenézett, hogy senkinek nem tűnt-e föl a merevedése, de csak Harry mosolygott furán. Hermione lépett eléje.

- Antonius Allyway! Roxfort történelmében először, mindössze egy hónap után megkapod a legnagyobb kitüntetést, amit griffendéles kaphat: A Griffendél nagykesztjét!

A medá,l amit a nyakába akasztott, láthatóan csokipapír fóliából készült, és valaki egy ügyes bűbájjal a bátorságrend alakjára préselte, de a kereszt közepén a Griffendél címere volt.

Furcsa meghatottsággal forgatta az ajándékot az ujjai között, amikor megérezte, hogy Hermione két puszit nyom az arcára, mielőtt eltűnik a tömegben.

- Emberek!- szólalt meg Harry. - Mindenkinek jó étvágyat, és jó szórakozást kívánok! A mai estén a zenét a Lökött Kúpgörgős Csapágyak nevű együttes szolgáltatja, a DJ pedig nem más, mint Lee Jordan! Mindenki egyen, ami jólesik, - egy pillanatra meglátta Neville-t, aki máris egy pogácsát készült bekapni - de mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy azon az asztalon, ami mellett Neville áll, Fred és George Weasley ingyenes termékmintái vannak. - Neville a zsebébe süllyesztette a sütit. - Ez itt a reklám helye: a fiúk a bulira 70 galleon értékű ingyensütit küldtek! Mindenkinek jó szórakozást!

Perceken belül Piton azon kapta magát, hogy már egyáltalán nem érdekli, hogy griffendéles vagy mardekáros. A zene ritmusa hamarosan rajta is éreztette a hatását, a hormonjai dübörögni kezdtek. A zene már nem csak körülötte szólt, hanem benne: együtt mozgott vele. Egy pillanatra rádöbbent, hogy a többi griffendélessel együtt mozog a zenére. Egy hónappal ezelőtt az ötletet is nevetségesnek találta volna, és megvetéssel figyelte volna, ahogy a diákjai a zenére vonaglanak... De most nem számított semmi. Nem érdekelte, hogy diák vagy felnőtt, hogy griffendéles vagy mardekáros.

Csak egy dologban volt biztos: hogy jól, nagyon jól érzi magát!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.