Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16. Roxmorts

2008.02.27

A következő hét Piton számára csigalassúsággal telt. Bár McGalagony professzor végtelenül boldog volt, hogy a meccset megnyerték, nem díjazta korábbi kollégája parádés megmozdulását. Neheztelésének nyomatékot adva négy estére tervezett be a túlbuzgó hajtónak programot, így Pitonnak lehetősége nyílt Madam Cvikker szigorú felügyelete alatt portalanítani a könyvtárat, Friccsel levakarni a békaagyat a pince plafonjáról, Olívia McGalagonnyal eltölteni egy teadélutánt. Még mindig kirázta a hideg, ha ez eszébe jutott.

- Na kedveském, úgy vélem igazán parádés volt a megmozdulásod, és igazságtalan volt Minitől ezért büntetést adni. Ezért kértelek egy estére. - Kacsintott. - Majd azt mondjuk neki, hogy a törött gyanuszkópokat javítottuk, de addig is, nem kérsz teát?

- De igen... Hm.. Nagyon köszönöm.

- Parancsolj! - a tanárnő vigyorogva megcsípte az arcát. - Mindig is tudtam, hogy nagyon tehetséges vagy... Igazán szépen szerepeltél az óráimon. De most ne beszéljük erről. Ez olyan unalmas. Inkább arról mesélj, mit olvastál mostanában?

Utoljára a Meztelen szeretők az éjszakában második részét olvasta. De ezt nem akarta a tanárnő orrára kötni.

- Hm.. a Miből lesz a csere -

- Igen, Mini említette - mondta a legkisebb érdeklődés jele nélkül, és legyintett. - De biztos olvastál mást is?

- Igen. Bájitaltan az ókori Egyi..

Olívia szánakozva nézett rá.

- Drága fiam, te túl sok időt töltesz tanulással, és nem szórakozol eleget. Hány éves is vagy? 17? Ennyi idős korban kell élni... Na várj csak, majd adok én neked néhány könyvet, ami után megnyalod mind a tíz ujjadat!

Letette a csészéjét az asztalra, és elindult a polc felé. Hamarosan visszatért egy ölre való könyvvel, és Piton megdermedt. Kalandok a kezekkel, Középkori orgiák, Alice, minden férfi álma... Te jó ég, te jó ég!

Hirtelen nagyon szeretett volna Friccsel békaagyat vakarni.

Csütörtök reggelre hulla fáradt volt, mert sem McGalagony, sem Vector, sem Bimba nem kímélte őket: tömegével írhatták az esszéket, és éjszakákba nyúlóan dolgozott. Ennek köszönhetően a mágiatörténetet minden további nélkül átaludta, és ezt tette volna a jóslástannal is, ha időről időre Harry oldalba nem böki, amikor horkolni kezd.

Aznap délutánra azonban nem volt egy esszé sem, amit be kellett volna fejezni - rendben, ott volt a bájitaltan, de most komolyan, azzal nem lesz gondja - úgyhogy úgy döntött, itt az ideje úszni egyet. Elégedetten elindult a Szükség Szobája felé.

----

Egy órával később, kellemesen fáradtan kikapaszkodott a medencéből, megtörölközött, felöltözött, visszament a klubhelyiségbe, de üresen találta. És eszébe jutott, hogy bájitaltanra kellett volna mennie.

----

Ezek után senki nem csodálkozott rajta, hogy a hét végét nagyobb lelkesedéssel várta, mint a harmadikosok, akik életük első roxmortsi kirándulására készültek.

Amikor végre kicsöngettek a pénteki nap utolsó órájáról, azt hitte, semmi nem veheti el a jó kedvét. Tévedett.

Épp egy kőfalnak álcázott ajtón lépett át, hogy gyorsabban leérjen vacsorázni, amikor az egyik mellékfolyosóról hangokat hallott.

- ... Szóval... eljönnél velem... a Hallowe'eni bálba?

- Oh, Ron, persze hogy elmegyek! Ez a rózsa... Csodálatos! Nagyon köszönöm!

A hangok alapján Hermione könnyeivel küszködött. Pitonnak kedve lett volna letolni a rózsát Ron torkán, de minden további nélkül elsétált.

A hangulatán nem sokat javított Dumbledore bejelentése, amit vacsoránál tett.

- Egy kis figyelmet kérnék - köszörülte meg a torkát. - Mint valamennyien tudjátok, idén Hallowe'en alkalmából az iskolában bált rendezünk! Azt azonban senki nem tudja, hogy a kollégáimmal úgy döntöttünk, - Piton pillantása McGalagonyra siklott, majd Vectorra, a másik McGalagonyra, és teljesen biztos volt benne, hogy egyedül Dumbledore döntött úgy - hogy idén jelmezbált fogunk rendezni! Az esemény napján az utolsó óra elmarad, hogy mindenki fel tudjon készülni.

Az igazgató pillantása a mardekáros asztal felé siklott.

- Felhívnám mindenki szíves figyelmét, hogy a bál kötelező, mint ahogyan a jelmez viselete is! A legjobb jelmez tulajdonosa ajándékot nyerhet!

Ahogy Piton ismerte az igazgatót, biztos volt benne, hogy egy pár nyuszis mamusz lesz az, citromporral töltve.

----

Amikor végre elérkezett az idő, hogy elhagyhatják a kastélyt, Piton elégedetten csatlakozott a sorakozó diákokhoz. Harry és Ron is vele voltak, de amikor Hermione megjelent, Ronnal hevesen csókolózni kezdtek. Ginny és hamarosan befutott, és Piton egyre rosszabbul érezte magát.

- Megyünk együtt Roxmortsba, Ginny? - kérdezte végül Harry, amikor feljött a felszínre levegőért.

- Nem lehet - felelte a lány kedvetlenül - megígértem Hermionének, hogy elkísérem me... vásárolni.

A bájitaltanár ettől valamivel jobb kedvre derült - a fiatal Weasley is kénytelen lesz barátnője nélkül tölteni az idejét - de a vidámsága nem tartott sokáig. Hamarosan elérte a kaput, ahol Frics egy listával a kezében állt.

- Potter... Weasley... Weasley... menjetek - mondta megvetően. - Allyway... Allyway... - a szája széles mosolyra húzódott - te nem vagy rajt a listán! Nem mehetsz sehova!

Piton bosszankodva visszafordult - gyorsan keresnie kell egy elhagyatott folyosót, ahol láthatatlanná válhat. Ahogy elhaladt visszafelé menet a mardekárosok mellett, meghallotta Malfoy hangját:

- Na mi van, nagyfiú? Anyuci félt, és nem mer elengedni sehova, ha egy tanár néni nem fogja a kezedet?

Perselus agyában lüktetni kezdett a vér. Szó nélkül faképnél hagyta a fiút, de amint kiért a tömegből és láthatatlanná vált, visszafordult, és beállt a mardekáros prefektus mellé a sorba. Hamarosan Frics mellé értek. Amikor a gondnok ellenőrizte a listán a neveiket, és nem rájuk figyelt, Perselus teljes erejéből bokán rúgta a gondnokot. Az üvöltve felnézett, de se közel, se távol nem volt senki a közelben, csak Crak, Monstro és Malfoy.

- Mit gondoltál magadtól, pimasz kis mitugrász? - förmedt rá. Bár Piton legszívesebben megnézte volna a kibontakozóban lévő nagyjelenetet, inkább távozott Roxmorts felé. Ahogy csendben osont lefelé a lépcsőn még hallotta, ahogy a gondnok a szokásos hüvelykszorítóival fenyegetőzik. És magában elégedetten mosolygott rendezői képességein.

A faluba érve hamarosan összefutott Harryvel és Ronnal. Szó szerint. A kis túlélő riadtan pislogott körbe, hogy mi történhetett. Nem tudta eldönteni, hogy mi mehetett neki akkora erővel, hogy fellökte. Piton úgy döntött, kihasználja az alkalmat.

- Én vagyok... - suttogta misztikusan.

- Harry? Harry, te is hallottad?

- Igen... Igen hallom....

- Én vagyok a lelkiismeret furdalásotok...

- Ez valami rossz vicc... Valami nagyon rossz vicc...

- Weasley! Miért etted meg Allyway csokoládéját? Nem szégyelled magad?

- De... De rettenetesen... És többé nem fordul elő...

- A sajnálat nem elég... Gondolod, hogy az kárpótol egy szerencsétlen, éhes fiút?

Harry gyanakodni kezdett, de mivel Perselus folyamatosan körözött Ron körül, a fiú még mindig rémülten reszketett.

- Nem... Nem... Veszek neki másikat.

- Nos Ron, ezt el is vártam. Napok óta szerettem volna tudni, hogy ki ette meg, de hogy így bevallottad, tudod, sokkal egyszerűbb.

Ron döbbenten és sápadtan nézett az egykori tanárára, de hamar magához tért, és körbekergette néhány háztömb körül. Piton tettetet rémülttel, és mű, női sikongatással menekült előle. Amikor kifulladtak, az oldalukat markolászva, nevetve megálltak Harry mellett.

- Fiúk, - kérdezte óvatosan - jól vagytok? Antonius? Hogy kerültél ide?

Piton nagy tetszést aratva elmesélte, mi történt.

- Nem is tudom, mi lehetett szórakoztatóbb - kacagott Ron - bokán rúgni azt a szenilis vén hülyét, vagy végignézni, ahogy Malfoyt visszacibálja az irodájába... Talán az még szórakoztatóbb lett volna, ha Piton is ott van, és az ő lábára is ráugrassz.... De persze te nem ismered.

Perselus úgy érezte, mintha kihagyott volna egy lépcsőfokot. Hirtelen teljesen elment a kedve a vásárlástól.

- Na, benézünk a Minőségi Kviddicsbe? - kérdezte Harry.

- Menjetek... Nekem most nincs kedvem... Különben is vennem kell... ööö.. - hirtelen nem jutott eszébe, mit mondhatna - zoknit. Úgyhogy elmegyek Madam Zwillinger talárpalotájába.

- Honnan tudod, hogy itt van Madam Zwillingernek talárpalotája? - kérdezte csodálkozva Ron. - Hiszen most jársz Roxmortsban először!

- Weasley, ha elfelejtetted volna, látó vagyok. És mást is tudok. Például hogy miért nem sikerült harmadikos korodban az antigravitációs...

Ron olyan vörös lett, mint a rák.

- Elhiszem, elhiszem, csak fogd be!

- Különben?- kérdezte kaján vigyorral.

- Különben minden lánynak bemesélem, aki a Griffendélbe jár, hogy macis alsónacit hordasz!

- Nyugi, Weasley, nem szólok senkinek. Senkinek nem mondanám el az ilyen titkait. Talán Malfoyt kivéve.... Na, sziasztok!

Piton megcsappant jókedvvel eltűnt mellőlük, és mivel érezte a háta közepén a két fiú tekintetét, valóban a talárpalota felé irányította lépteit. Belépett az ajtón, és unatkozva körbenézett. Mit csináljon itt? Semmi szüksége zoknira. Elgondolkodva megindult, amikor az egyik tükör előtt meglátta Hermionét egy csinos, kék ruhában. A ruha elég rövid volt. Sőt, nagyon rövid, és mélyen kivágott. Hirtelen az az érzése támadt, hogy valami felsőbb hatalom irányította ide. Megállt a ruhasorok között, és elgondolkodva nézte a tüneményt.

- Na fiacskám - szólalt meg egy ellenséges női hang a háta mögött. - Akarsz is valamit, vagy csak a szemed legeltetni jöttél?

Hirtelen hátra fordult, és azonnal hátrált két lépést. Már rég elfelejtette, hogy Madam Zwillinger milyen félelmetes tud lenni. A német boszorkány valósággal olyan volt, mint egy igazi hústorony. Felnőtt korában is csak végszükség esetén vásárolt nála. Most azonban kimondottan törpének érezte magát.

- Igen... Szeretnék zoknit.

- Zoknit? - kérdezte fenyegetően az erkölcs őre. - Mindenki tudja, hogy az alsóruházat a hátsó teremben van. Mit keresel itt?

- Mert... Mert talárt is szeretnék, valami lezserebbet.

- Oh - mondta megilletődve, látván, hogy azok között a talárok között állnak. - Akkor... Válogass csak... Azt hiszem, a G a te méreted...

Piton hamarosan felvett néhány talárt, és az öltözőfülkék felé vette az irányt. A fülkék a bolt leghátuljában álltak, a hátsó terem végén, a fehérneműk mögött, két részre osztva: női és férfi. Ahogy haladt hátra a sorok között a kényszerből kiválasztott sötétkék talárral, észrevette, ahogy Hermione és Ginny immár a női alsóneműk között válogatnak.

- Ez lesz az első közös éjszakánk - hallotta Hermione hangját - valami különlegeset, valami szexyt szeretnék - Piton egyszerre érezte, hogy öklömnyire szorul a gyomra. Hermione és Ron... gondolni sem akart rá. Ugyanakkor képtelen volt nem elképzelni a lányt abban a piros csipkés melltartó és tanga együttesben, amit épp a kezében tartott. A gondolat egy fájdalmas nyögést csalt elő belőle. Bevonult a fülkébe, de meg sem próbálta a ruhákat. Elkeseredetten lehuppant egy székre, és megpróbálta visszanyerni az önuralmát. Egy fél perc múlva visszavitte a talárokat, és épp azon volt, hogy távozzon, amikor a semmiből megint megjelent Madam Zwillinger.

- Szóval így állunk - mondta fenyegetően. - Nem is akarunk vásárolni, csak ez az ürügy, hogy a hölgyeket kukkoljuk, mi?

- Nem - felelte hidegen. - A talár szűk volt, úgyhogy felpróbálok egy másikat. - Piton olyan gyorsan menekült vissza a bolt hátuljába, ahogy csak tudott. Ha egyszer lesz alkalma, akkor rászabadítja ezt a némbert a mardekárosokra. Vagy a gondnokra. De az lenne a legjobb, ha Voldemort után küldhetné.

- Maga meg mit gondol magáról, mi? Bejön a boltba, hogy körülnézzen, kit akar megölni? Nem úgy megy ám az! Vagy vegyen valamit, vagy tűnjön el innen! Ja, hogy dísztalárt akar? Ezek közül? Hát elnézést, eddig azt hittem férfi, de hát ez van, mindenki tévedhet. Parancsoljon, itt egy halványrózsaszín fodrokkal, igazán jól fog menni a ... A fehér bőréhez! Javasolhatok egy csinos, szőke göndör parókát is?

Elmosolyodott a gondolatra, és beállt a sorba az öltözők előtt. Egyszer csak kiszól egy hang:

- Nem is tudom... Nem áll rosszul rajtam, de valahogy furcsán érzem magam benne. Különben se tudom, hogy mi kell egy férfinak. Neked mi a véleményed? Gyere, nézd meg! Te jobban tudod, mit várnak el!

Piton döbbenten ismert rá Hermione hangjára. Egy pillanatra körbenézett. Hm. Ez a férfiöltöző. Na jó, akkor nem ő tévedett. Egy ilyen lehetőséget pedig vétek lenne kihagyni...

Résnyire elhúzta a függönyt, és bepillantott. Hermione egy világoskék, csipkés, harisnyatartós együttesben állt a tükör előtt. Piton kis híján leült a látványtól, és biztos volt benne, hogy ha visszament Roxfortba, kénytelen lesz a zuhany alatt elábrándozni róla. Megrázta a fejét.

- Igazán nagyon jól áll, Hermione. És abban igazad van, hogy jobban tudom, mit várnak a férfiak. A kisfiúk valóban azt részesítik előnyben, ha valami ilyesmi van a lányokon. De én jobban szeretem, ha azt viselik, amit átlagos napokon szoktak.

Hermione halkan felsikkantott, és berántotta a függönyt.

- Mit keresel te itt?

- Hát... Fel akartam próbálni ezt a talárt - magyarázta. - És ez itt a férfiöltöző. Te pedig a véleményemet kérted, és pedig megadtam neked.

Hermione erre nem tudott mit mondani. Nem támadt jobb ötlete, megkérdezte:

- Miért örülnél jobban egy sima szatén melltartónak?

- Azért, mert egyrészt ezzel megismerem a lány ízlését. Ez sokat elárul róla. Másrészt szerintem sokkal erotikusabb gondolat később, hogy én tudom, mi van a szeretett lány ruhája alatt. Tudom, hogy milyen bugyit vagy melltartót vett fel, és tudom, hogy ha valamelyik már volt rajta, mielőtt szeretkeztünk, akkor, amikor legközelebb felveszi, én fogok az eszébe jutni, és az együtt töltött éjszaka. Nincs szebb gondolat, mint a tudat, hogy egy lány rólad ábrándozik. Főleg nap közben, mondjuk átváltoztatástanon... na jó azon kizárt McGalagony mellett... De mondjuk mágiatörténeten. Mindenki el tud képzelni harisnyatartóban, de csak én tudnám, hogy igazán mi van rajtad. Ez persze még csak az én véleményem. Ettől függetlenül nekem is tetszik ez a harisnyatartó is, és egy hosszabb kapcsolatban évente egyszer-kétszer én is örülnék, ha a barátnőm meglepne valami ilyesmivel. Ron még kisfiú, ha neki akarsz tetszeni, inkább ezt vedd meg.

Hermione pár perccel később vörösen távozott, és Piton látta, hogy végül nem vett semmit. Elégedetten visszaakasztotta a talárokat a helyére, amikor megjelent Madam Zwillinger.

- Tudtam, hogy nem vásárolni akarsz! Tűnj el a szemem elől, amíg jól van dolgod! - Pitonnak sem kellett kétszer mondani.

Hamarosan benézett a Három seprűbe - gondolta, meginna egy Lángnyelv-Whiskeyt. Odakint idő közben zuhogni kezdett az eső. A pult felé vette az irányt, ahol Minerva és Olívia beszélgettek. Magában hangosan káromkodott egyet, és sarkon fordult, de addigra már meglátta a sötét varázslatok kivédése tanárnő.

- Antonius! Örülök, hogy látlak!

- Én is tanárnő... Sajnálom eddig nem vettem észre. Nem látták véletlenül...?

Olívia azonban megspórolta neki, azt hogy kitaláljon valakit.

- Drága fiam, meghívhatlak valami...

- Via! - Mondta McGalagony fenyegetően.

- Nos, úgy értettem, érezd jól magad!

Meglesz, amint a látóhatáron kívül kerülsz.

- Köszönöm tanárnő. Kellemes hétvégét!

Azzal gyorsan otthagyta a kis helyiséget. Az utcán egykedvűen caplatott az esőben, amikor megjelent mellette Romilda Vain.

- Szia hová mész?

Piton belenézett a szemébe, és tudta, hogy akármit mondd is, a lány is oda tart.

- Mindegy, csak olyan hely legyen, ahova te nem jöhetsz velem!

A lány sértődötten feldugta az orrát a levegőbe, és elviharzott. Piton megkönnyebbülten felsóhajtott, és Roxfort felé vette az irányt. Ennyi épp elég volt mára az izgalmakból.

Befordult egy utcán, és meglátta, ahogy Ginny és Luna visszafelé sétálnak a kastélyba. A hollóhátas lány élénken magyarázott valamit, ami kegyetlenül úgy hangzott, mint egy morzsás szarvú szapirtyó.

Ginny türelmesen hallgatta a barátnője sületlen ostobaságait, amikor a délutáni levegő csendjét hirtelen hoppanálások hangos pukkanás-sorozata rázta fel. Hármójuk körül egy halálfalógyűrű tűnt elő a semmiből.

Avery, Jugson, Dolohov, Nott, Macnair és Mulciber.

Gondolkodás nélkül levágódott a földre, és érezte, ahogy a feje fölött elzúgnak az átkok. Aztán újra felugrott, hogy biztonságos helyre hoppanáljon Ginnyékkel, de legnagyobb meglepetésére a Halálfalók dehoppanáltak, egy ájult Lunát és egy ijedt Ginnyt hagyva a hátuk mögött.

Piton azonnal az eszméletlen lányhoz rohant, és letérdelt melléje. Alig volt kitapintható a pulzusa.

Előkapott a zsebéből egy fiolányi különleges gyógyító szirupot, amit még maga kevert. Az orvosság hatékony volt, de méregdrága, és közel két évbe tellett egy ekkora adagot megfőznie. Gondolkodás nélkül leöntötte a folyadékot Luna torkán, aki ettől lassan, de ismét lélegezni kezdett.

- Nagyon súlyos az állapota - jelentette ki. - Hat Névtelen átok találta el. Azonnal be kell vinnem a Szt. Mungóba. Mindjárt itt vagyok.

Magához szorította az eszméletlen lányt, és dehoppanált.

Ginny ijedten tipródott fel alá az utcán, nem tudta, mit csináljon. Tökéletesen megbízott "Antoniusban" de ahogy a percek múltak, egyre több kétség merült fel benne. Hamarosan azonban újabb pukkanás hallatszott mellette, és Piton ismét megjelent.

- Rendbe fog jönni - jelentette ki. - Azonnal riasztottam az összes közelben lévő gyógyítót, és elmondtam nekik, hogy mi történt. A legjobb az lenne, ha felmennénk Roxfortba, és megkeresnénk McGalagonyt, Flitwicket és Dumbledore-t.

Ginny egyetértően bólintott, és megindult az úton, de Piton megragadta a kezét.

- Erre most nincs idő! - jelentette ki. Magához rántotta a lányt, és dehoppanált vele.

Egyikük sem látta, hogy Hermione a mellékutcából figyelte az eltűnésüket, és megmagyarázhatatlan módon azt kívánta, bárcsak vele dehoppanált volna.

---

- És egyszerre mind eltűntek. Nyilvánvaló, hogy Luna volt a célpont. Úgy értem: hatan voltak kettőnk ellen, és meg sem próbáltak ártani nekünk.

- Értem - felelte lassan Dumbledore. Mi történt aztán?

- Antonius odafutott, és letérdelt mellé - folytatta a beszámolót Ginny, még mindig remegve. - Leöntött valamit a torkán, amitől megint kapott levegőt...

- Garkenijev-féle védőitalt.

- ... És dehoppanált vele a Szt. Mungóba.

- Nos, nagyon köszönöm, hogy ezt elmondtátok. Értesíteni fogom Luna édesapját a történtekről, és szólni fogok, ha valami hír érkezik a Szt. Mungóból. Miss Weasley, javaslom, hogy menjen fel a gyengélkedőre, és kérjen valamit Madam Pomfreytól sokk ellen.

Ginny szótlanul távozott. Az igazgató egy pillanatig a plafonra szegezte a tekintetét, majd az egykori kollégája felé fordult.

- Perselus, köszönöm, hogy megmentette Miss Lovegood életét. Mindenesetre nagy szerencséje van, hogy Ginny nem ismerte fel, menyire bonyolult bájital van magánál.

- Ebben egyetértek - felelte nyugodtan. - De akkor sem hagyhattam volna a lábam előtt meghalni, ha Hermione van ott, pedig ő felismerte volna.

Az igazgató elismerő pillantást vetett Pitonra.

- Tudod Perselus, két hónappal ezelőtt még biztos vagyok benne, hogy hagytad volna, a Rend érdekében. Ez meglehetősen Griffendéles tőled. - elmosolyodott. - Legalább nem csak Harryn veszem észre a küldetéseink alatt, hogy egyre mardekárosabb ötletei vannak. Jó hatással vagytok egymásra. Citromport?

Perselus mosolyogva benyúlt a dobozba és az igazgató megdöbbent tekintetétől követve kivett egyet.

- Köszönöm.

- Váljék egészségedre.

Albus csak akkor tért teljesen magához, amikor az egykori kollégája mögött döngve bevágódott az ajtó, és megszólalt Phineas Nigellus:

- Tudja, Albus, eddig határozottan kedveltem Perselust. De teljesen kifordult magából.

- Vagy csak most kezd igazán magára találni.

---

Piton fáradtan visszatért a klubhelyiségbe, ahol Lavander és Parvati épp azon vitatkoztak, hogy melyikük fog a Hallowe'eni bálon Barbi babának öltözni. A bálról Pitonnak eszébe jutott Hermione és Ron, és öklömnyire szűkült a gyomra.

- Az én ötletem volt!

- Én elejétől fogva Barbi akartam lenni!

- Én vettem meg előbb a rózsaszín ruhát!

- Kit érdekel a ruhád, ma vettem egy pár cipőt...

- Mi lenne, ha egyikőtök akkor királylánynak öltözne? - vetette fel óvatosan Perselus.

- Rendben! Én leszek a királylány!

- Nem, és leszek! Te legyél a Barbi baba!

- Nem leszek! Te is egész eddig Barbi akartál lenni, és különben is, ma vettél új cipőket...

Piton csak kapkodta a fejét a két lány között, és életében először volt biztos benne, hogy akármit gondolt is eddig, sosem fogja megérteni a nőket.

Tíz perc múlva egy vágással a szája szélén visszament a hálótermükbe, ahol a többiek kérdőn néztek rá.

- Sose próbáljatok meg két veszekedő nőt kibékíteni - mondta, míg a pálcájával begyógyította a repedést.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.