Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


18. Látogatók

2008.02.27

Piton lassan ébredezni kezdett. Nehézkesen kinyitotta ólomsúlyú szemeit, és körbenézett. Minden fehér volt körülötte. Kivéve egy színes foltot az ágya végében. Tehát a gyengélkedőn van. A színes foltnak meg szakálla van. Albus. Már megint.

Hogy a fene mindig ideeszi, amikor az ember gyenge. Régen is ilyenkor varrt a nyakamba mindent, mire egészségesen nem tudott volna rávenni. De akkor sem kóstolom meg a vacak gumicukrát.

Újra becsukta a szemeit, és szeretett volna visszasüllyedni az álomba, de a színes folt az ágy végében mocorogni kezdett. Lemondóan sóhajtott, és ismét kinyitotta a szemeit, és megpróbált a fehér szakállas, bordó foltra fókuszálni. A szeme könnybe lábadt, de Albus Dumbledore kivehetően kirajzolódott.

- Albus, mit akar? - kérdezte bágyadtan, mire besietett a képbe Madam Pomfrey.

- Albus, maga is látja, hogy nincs még magánál, különben Dumbledore professzort mondott volna... Engem különben is aggaszt az a sok összefüggéstelen dolog, amit lázálmában kiabált. A legjobb lenne, ha...

- Köszönjük Poppy. Értékelem, hogy ennyire törődik Antoniusszal - Pitonnal forogni kezdett a világ. Antonius? Ki az a... ja persze. - De higgye el, hamarosan kitűnően fogja érezni magát. Megkérném, hogy hagyjon magunkra?

Piton egy percre azt hitte, hogy megint félholtan jött vissza Roxfortba az egyik halálfalógyűlésről, és elájult. Most azonban már emlékezett, hogy mi történt. Lavander Brown mintha leütötte volna egy üveggel.

Ezért még számolni fog vele.

- Örülök, hogy végre magadhoz tértél, Perselus. Komolyan kezdtem aggódni, hogy Miss Brown súlyos sérülést okozott. Minerva elképesztően dühös volt. Azt hiszem, Miss Brown egy darabig nem fog ehhez hasonló féltékenységi jelenetet rendezni.

Féltékenységi jelenet? Ez a hárpia nem lehet féltékeny rá. Ő kimondottan pikkel! Ha minden srácot, aki érdekli, leütne, mert nem vele foglalkozik, talán a kicsiken kívül csak Flitwick és az igazgató maradna életben.

- Miért, mi lett a büntetése? - kérdezte enyhe kárörömmel a hangjában.

- Év végéig minden második héten le kell mennie Hagridhoz, hogy segítsen neki tisztán tartani az óriásféreg-kolóniáját. - Piton hátán végigfutott a hideg, és titkon nagyon örült neki, hogy nem neki kell lemennie. Sosem gondolta volna, hogy Minerva tud olyan szadista lenni, ha büntetőfeladatokról van szó, mint ő.

- Értem. Mióta vagyok itt?

- Két napja. De ne aggódj, holnap reggel már mehetsz is órára. - Remek! Binns, Laury Folstone és Minerva. Másra sem vágytam egész életemben! Micsoda szerencse, hogy nem kell kihagynom, bele is haltam volna! - Remélem nem bánod, hogy vettem egyet a csokibékák közül, amit Mr Weasley és Potter hozott fel, amíg ájultan feküdtél.

- Nem... Nem érdekes... - Piton úgy érezte, mint akinek a gyomrát valaki kívülről összeszorította volna. Soha senki nem szokta meglátogatni a gyengélkedőn, kivéve az igazgatót. És most Harry és Ron feljöttek megnézni. Szégyellte magát a gondolatra, hogy ennek ellenére el akarja venni Ron barátnőjét. Ahogy azonban Hermionéra gondolt, mintha kitisztult volna az ég, és semmitől nem riadt volna vissza, hogy meghódítsa. És szégyellte magát, amiért nem szégyelli magát. Ugyanakkor... Hermione és Ron nem illenek egymáshoz. És talán jobb is, ha...

A belső monológjából ismét Dumbledore hangja térítette magához.

- És Miss Granger is járt itt - Piton szíve hevesen kezdett kalimpálni, és nagyon remélte, hogy az öreg varázsló nem vesz észre semmit - és hozott egy könyvet. Meg kell minden esetre jegyeznem, hogy nagyon látványos volt a csókjelenet a bálon, amit rendezett.

Piton szerette volna lerúgni az ágya végében ücsörgő varázslót a földre, de nem volt benne biztos, hogy ez nyerő ötlet lett volna. Még nagyon gyenge volt. De nagy kísértést érzett, hogy egy jóféle átkot kipróbáljon.

- Valamivel kénytelen voltam távol tartani Olívia McGalagonyt.

- Hát persze, ha te mondod... Mindegy, nem ezért jöttem ide. A Rendnek szüksége van a segítségedre.

Piton hirtelen nagyon elkomorult.

- Most hirtelen ismét megbízható vagyok? Ha segíteni kell, akkor el meri mondani nekem, mi történik? - kérdezte keserűen.

Az igazgató úgy nézett rá, mint akit képen vágtak.

- Nos, az a helyzet, Perselus, hogy Minervára bíztam a feladatot, de ez azt fogja jelenteni, hogy hétfő délután végig távol lesz.

Piton erre még rosszabbul érezte magát. Az igazgató, az egyetlen, aki mindig is megbízott benne, már nem találja elég jónak semmire, de rá hagyja a piszkos munkát. Már senki nem bízik... Egy pillanat! Lehet, hogy Pitonban nem, de Antoniusban bíznak egy páran - a gondolat nem volt kárpótlás semmiért, de egy árnyalattal jobban érezte magát.

- És?

- És mint te is tudod, Minerva hétfőnként szokott fogadóórát tartani a griffendéleseknek.

Piton gyanakodni kezdett.

- És... ?

- És valakinek helyettesítenie kellene.

- Ha! És gondolja, hogy a griffendélesek majd bekopognak az irodába, bejönnek, és elmesélik nekem, hogy mi a nyüves bajuk?

- Perselus, ne legyen már olyan naiv! Nem gondolhatja komolyan, hogy ilyen tervvel állok elő! Természetesen nem. Viszont még van a készleteiben tizenhat órára elegendő százfűlé-főzet...

Piton úgy ült fel az ágyban, mint akit bolha csípett meg.

- Tessék?! Ugye nem akarja azt mondani, hogy egy délutánra változzak... - itt egy pillanatig elgondolkodott azon, hogy azt mondja: egy vén szatyorrá, de végül is meggondolta magát - Minervává? Nővé?

Az igazgató elégedett mosollyal felállt, és kisimította a talárján a ráncokat.

- Nos, örülök, hogy ilyen gyorsan beleegyezett. Hétfő délutánra várom az irodámba. A barátainak találjon ki valamit, amivel félrevezetheti őket. Ezt magára bízom, elvégre mindig is jól értett a megtévesztéshez. Gyógyuljon meg minél előbb! - mondta, és már távozott is.

Piton döbbenten nézett az igazgató után, aki még út közben beszólt Madam Pomfrey irodájába:

- Poppy, azt hiszem, a betegünk sokkal jobban van! Képzelje, teljesen magától felült, szinte felugrott az ágyban!

Piton legszívesebben darabokra átkozta volna korábbi munkaadóját. Mi az, hogy teljesen egyedül? Még egy hulla is felugrana álmából, ha azzal fenyegetik meg, hogy nővé változtatják!

A neheztelése csak tovább nőtt, amikor a matróna sürgölődve megérkezett, és egy órát a vizsgálatokkal töltött.

Piton pedig magában megfogadta, hogy valami jó átokkal elkábítja Dumbledore-t, és Madam Pomfrey kezelésébe adja. Amint kiengedte a szobából, ahol két napig édesség nélkül volt bezárva.

---

Amikor a matróna végre úgy találta, hogy kis betege nem fog belehalni, ha végre nyugtot hagy neki, elfeküdt az ágyon, és kezébe vette a könyvet, amit Hermione lehozott neki.

Egy cetlit talált benne.

Antonius,

El sem tudom mondani, mennyire aggódtunk érted. - Piton úgy érezte, mintha melegség áramlott volna a tagjaiba. Hermione aggódott érte! - Ezt a könyvet azért hoztam fel neked, mert én is tudom, mennyire rossz itt unatkozni, ha az ember nem tud mit csinálni. Amint megtudjuk, hogy felébredtél, meglátogatunk. Addig is jó olvasást!

Hermione

Piton elégedetten nézte a cédulát, és a zsebébe süllyesztette, majd érdeklődve kinyitotta a Mágia az ókori Rómában című érdekes kötetet, és olvasni kezdett.

---

- Na'on jó, hogy vég' magához tértl - mondta Ron, miközben lelkesen rágta Piton egyik csokibékáját. - Elég unalmasak az órák nélküled - tette hozzá, miután nyelt. - McGalagony teljesen ki volt akadva, hogy Hermionén kívül senkinek nem sikerült elővarázsolnia egy asztalterítőt. Na mindegy.

Hermione és Piton pillantása találkozott egy pillanatra, de inkább elfordították a fejüket. Perselus szíve fájdalmasan összerándult, amikor meglátta, hogy Hermione Ron kezét fogja.

- Egyébként pedig el akartuk mesélni, hogy Malfoyt megfürdettük vaníliakrémben - folytatta Harry a lelkes beszámolót. És bár a volt bájitaltanár úgy tett, mintha élvezné a beszámolót, egy szót sem hallott belőle.

- Egyébként pedig - szólalt meg végül Hermione - nagyon jó, hogy holnap már jössz órákra. Már nagyon unom, hogy semmi másról nem beszél körülöttem senki, csak a kviddicsről. - Piton ismét teljes figyelmét a beszélgetésre irányította. - Hiányzol. Hiányoznak a csípős megjegyzések, amiket másokra teszel, a jó gondolataid...

Piton épp azon volt, hogy elérzékenyüljön, amikor a háttérben Ron a bal kezével - a jobb egy zacskó Bagoly Berti-féle Mindenízű Drazséval volt tele - kirángasson a zsebéből egy meglehetősen gyűrött, csokifoltos levelet.

- Ezt a tes'éreim k'lték 'ked - mondta két falatt között. Hermione rosszalló pilantást vetett rá, ami megtévesztésig hasonlított McGalagonyéra, így Ron előbb lenyelte a falatot, csak azután folytatta.

- Úgy értem, ezt a testvéreim küldték neked. Mármint Fred és George. Azt hiszem, meg akarják venni a cipődet. Nem tudom, hogy mire kellhet nekik.

Piton, akinek volt alkalma az ikreket tanítani, még nem felejtette el azt, amikor valami számára máig ismeretlen, misztikus anyaggal kezelték az üstjeit (persze nem tudta rájuk bizonyítani) és egy hétig mindenféle varázslatokkal sem bírt megszabadulni tőle. Gyanakodva vette kézbe a levelet.

Azonban az teljesen ártalmatlan volt. És Piton sejtette, hogy a csokifoltok is Ron zsebéből származnak.

Hello Antonius,

Nem hiszem, hogy ismernél minket személyesen, így azt hiszem, az lenne a legjobb, ha bemutatkozással kezdenénk. Ron testvérei vagyunk, Gred és Forge, bár azt hiszem, már mesélt rólunk az öcsénk. Egy Varázsvicc boltot üzemeltetünk az Abszol úton, és minden új trükkre vevők vagyunk. Ron és Ginny leveleiből tudjuk, hogy az iskolában kitört a mágikus görkori láz, ami a te cipődnél kezdődött.
Lenne egy-két ötletünk, amivel lehetne rajta javítani, és piacra dobni. Az ötlet azonban tagadhatatlanul a tiéd, és nem akarjuk ellopni tőled. Ezért arra kérünk, add el nekünk a cipődet! Ha jó lenne neked, a karácsonyi szünetben felsétálnánk a kastélyba, és megegyeznénk az árban, ha hajlandó vagy eladni.

Kérlek bagolyfordultával ha tudsz, válaszolj nekünk:

Fred és George Weasley

- Nem a cipőmet akarják megvenni, hanem a megbűvölt görkorcsolyák ötletét!

- De hát azok szörnyen veszélyesek! - tiltakozott Hermione - eddig is nem tudom, miért nem tiltotta be őket valaki...

- Mintha valamelyik nap még azt mondtad volna, hogy zseniálisak, és ha jól emlékszem, te voltál az első megrendelőm - mondta Piton tettetett töprengő hangon.

- Hát... csak azért mondtam, hogy lelassítsalak ... - felelte bűnbánóan. - Szörnyen féltem, míg visszaértünk a toronyba. Ha nem lettél volna mellettem, inkább mezítlábaztam volna...

Harry és Ron azonban felnevettek.

- Ugyan már, csak fáj, hogy abban is annyi tehetséged van, mit a repülésben! Igazán klassz cipők lettek.

- Különben is - folytatta Harry – Dumbledore-nak is nagyon tetszenek.

- Ezt meg honnan tudod? - kérdezte Hermione elképedve.

- Valamelyik este láttam, ahogy lobogó szakállal száguldozik, McGalagony meg aggódva kísérgeti. Dumbledore minden áron meg akarta győzni McGalagony professzort, hogy próbálja ki.

---

- Ah, Perselus, épp időben. Citromport?

- Incendio! - az édességes doboz lángra kapott, és pillanatok alatt hamuvá égett.

- Tudod, egy egyszerű nem is megtette volna - felelte az igazgató komoran.

- Miért Albus? Miért pont én?

- Mert te itt vagy az iskolában. Tizenöt évig együtt dolgoztál Minervával, és hét és fél évig tanított. Igazán kitűnően ismered. Ezen felül tökéletes színész vagy, hiszen éveken keresztül meg tudtad téveszteni Voldemortot és csatlósait.

A bájitaltanár összerándult a név hallatán, és késztetést érzett, hogy még valamit felgyújtson, (lehetőleg az igazgató szakállát) de nem tette.

- De minek egyáltalán Minervát helyettesíteni? Senki nem halna bele, ha egyszer elmaradna ez a...

- De igen, Minerva belehalna! A Halálfalók figyelik az ismert Főnix Rendje tagokat, és ha megtudják, hogy Minerva arra készül, amivel megbíztam, nem biztos, hogy megérné a reggelt. Ha viszont maga eljátssza a szerepét, ő nyugodtan dolgozhat, nem lesz veszélyben.

Perselus kényelmetlenül mocorogni kezdett. Gyűlölte, amikor Albus úgy meg tudta győzni az ostoba terveiről, hogy a végén még úgy érezze, mintha az egészet ő találta volna ki.

- Rendben, rendben... - legyintett megadóan. - De ezért tartozik nekem valamivel.

- Mit szólna egy doboz citromporhoz? - Pitonnak minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne nyomja föl a pávatollat az igazgató orrába. - Egyébként pedig, kár aggódnia Perselus. Minerva úgyis mindig azon panaszkodott, hogy semmi értelme ezeknek az óráknak, alig van valaki.

- Mit is mondjak, ettől aztán teljesen meghatódtam.

Dumbledore pöccintett egyet a pálcájával, és az irodája közepén megjelent egy paraván, egy szék, a széken pedig Minerva tiszta ruhái.

- Nos, ebben az üvegben van négy órára elegendő százfűlé-főzet. Menjen a paraván mögé, igya meg, öltözzön át, és menjen a házvezetőjének az irodájába. A jelszó Aurelius Fractinus.

Piton morogva bevonult a paraván mögé a ruháival, befogta az orrát, és lehajtotta a folyadék negyedét.

Miután véget ért az ismerős változás, ijedten álldogált a ruháiban. Teljesen olyan lett, mint Minerva. És hogy őszinte legyen, sosem volt kíváncsi, mi van az idősebb boszorkány talárja alatt. Arról nem is beszélve, hogy férfiasságától sosem kívánt megválni. Az eddigi legijesztőbb élménye volt az életében, amikor megérezte, hogy zsugorodni kezd, majd eltűnik.

Na jó... Mire megyünk csukott szemmel?

Előre sorbarakta a ruhákat, és becsukta a szemét, majd vetkőzni kezdett. Sorban levette magáról a talárját, a nadrágot, az ingét, a fájdalmasan üressé vált alsónadrágját, és öltözni kezdett. Sikerrel vette az akadályt a fehérneműt és a szoknyát illetően, de be kellett látnia, hogy a melltartóval csukott szemmel nem boldogul. Kénytelen volt kinyitni, hogy lássa mit csinál. Kénytelen volt belátni, hogy nyitott szemmel sem boldogul. Vagyis nehezen.

Magában százszor elátkozta azt, aki kitalálta azokat a kapcsokat, és mintegy tizenöt perc múlva készen odaállt Dumbledore elé.

Ezért, amit most művel vele, majd ha bezárja két napra édesség nélkül csak százfűlé-főzetet kap inni, ami Minerva hajával van bekeverve.

Az öregember kék szemei vidáman csillogtak.

- Tudja Perselus, tiszta szerencse, hogy nem nőnek született. Ha egy átöltözés eddig tart, bele sem akarok gondolni, mennyi ideig készülne az esküvőjére...

- Egyáltalán nem találom humorosnak, Albus - felelte McGalagony éles hangja. - De ha maga ennyire humorosnak tartja, megnézném egyszer, hogy maga hogyan kapcsolná be a melltartóját...

Piton agyán egy pillanatra átvillant, hogy mit gondolna valaki, ha csak ezt a mondatot hallotta és látta volna a beszélgetésből.

Gyorsan az agya hátsó részébe száműzte a felbukkanó képeket, amik magyarázatként ugrálhattak volna, amin Minervának és Albusnak viszonya volt...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.