Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


22. Váratlan elismerés

2008.02.27


Piton úgy érezte, hogy megszűnik létezni. A térdei, mintha vízzel lettek volna feltöltve, remegni kezdtek, és ki akartak folyni alóla. Valami, a gyomra mélyén remegni kezdett, és diadalmasan üvöltött. A tarkója bizsergett, az agya zsibbadt volt, és képtelen volt gondolkodni. Csak azt tudta, hogy soha, de soha nem akarja kiengedni a karjai közül Hermionét.

Pár perc múlva azonban elfogyott a levegőjük, és Hermione megtörte a csókot. Csillogó szemekkel nézett fel Pitonra. A bájitaltanár nem volt biztos benne, hogy teljesen magánál van. Csak úgy égett benne a boldogság, szinte ragyogott.

Hermione azonban váratlanul felemelte az egyik kezét, és akkora pofont kevert le neki, hogy a bájitaltanár megszédült tőle, és nekitántorodott az asztalnak.

- Soha – suttogta fenyegetően – soha többé ne merészelj ennyire megijeszteni, vagy magadban kárt tenni, Antonius Allyway! Különben… különben… velem gyűlik meg a bajod.

---

Bár Roxfortban a hírek és pletykák feltűnően gyorsan terjedtek, majdnem két hét is kellett hozzá, hogy mindenkinek a tudomására jusson, hogy Hermione és Antonius járnak. Első este nagy feltűnést keltettek, amikor kézen fogva tértek vissza a klubhelyiségbe – Ron napokig Antoniusszal sem állt szóba. A változás csak akkor jelentkezett, amikor valakitől kapott egy névtelen szerelmes levelet.

Piton és Hermione, amint Dumbledore professzor visszatért az iskolába odaadták neki a Tapasz Ragasz módosított, pontos receptjét – bár a kísérletek egyes részeit elhallgatták. A következő bájitaltan órákon mást sem csináltak a diákok, mint gyógyító főzeteket készítettek – immár Laury Folstone irányítása alatt – feltűnően kevesebb sikerrel, mint amikor Piton dirigált.

A külföldi kórházak, a roxforti szállítmány és az életbennmaradt gyógyítóknak hála, sok életet sikerült megmenteniük.

Amikor December beköszöntött, a kastélyban nyomott volt a hangulat. Kívülről egyre-másra érkeztek a hírek eltűnésekről és gyilkosságokról. Ennek ellenére Piton élete eddigi legboldogabb szakaszát élte.

Ha tehette, minden szabadidejét Hermionével töltötte – amiből a tetemes házifeladat-hegyek, és a kviddicsedzések, a rendszeres vízi- és párnacsaták miatt nem volt túl sok.

December negyedikén, péntek délután Seamus ismét felkereste a volt bájitaltanárt szerelmi bánatával.

-… azóta küldtem neki legalább négy levelet – folytatta a beszámolót – mindegyiknek mintha örült volna. Legalább is nagyon úgy tűnt. De ezzel… valahogy nem boldogulok. Segítesz befejezni?

- Igen – felelte egykedvűen. – Bár ha rám hallgatsz, akkor inkább vársz még egy napot, és a roxforti Mikulással küldesz neki ajándékot, Mikulásra.

- Hogy a micsodával küldök ajándékot? - kérdezte csodálkozva.

- Természetesen a roxforti Mikulással. Finnigan, hova tetted a füledet, amikor Dumbledore bejelentette, hogy idén Frics irodájában lehet csomagokat leadni, amit majd a roxforti Mikulás fog kiosztani a Nagyteremben?

- De… én … erre nem emlékszem. Tett ilyen bejelentést?

- Miért, nem? Oh, lehet, hogy csak ma este fog… na mindegy. Szóval, ha neked lennék, küldenék neki ajándékot.

Seamusnak csillogni kezdett a szeme.

- Néha úgy irigylem, hogy te látó vagy… azt nem látod véletlenül, hogy Via minek örülne a legjobban?

- Hát – felelte Piton, és úgy tett, mint aki nagyon koncentrál. – Vegyél neki könyvet, vagy virágot. Esetleg édességet, vagy valami innivalót.

Seamus vidáman nézett rá, és a kezeit dörzsölgette.

- Köszönöm Antonius… zseniális… majd kitalálok valamit.

---

Este hat óra tájban hatalmas pelyhekben hullani kezdett a hó, és Perselus azon kapta magát, hogy ahelyett, hogy az esszéjét írná, a havazásban gyönyörködik. Saját magát is meglepte ezzel. Mikor gyönyörködött ő utoljára havazásban? Talán sose. Fáradtan visszairányította a tekintetét a pergamenjére, de nem tudott koncentrálni. Az ablak, mint egy mágnes, szinte vonzotta a tekintetét. Nem ő volt az egyetlen, aki nehezen boldogult a tanulással aznap délután. Egyedül Hermione hajolt állhatatosan a könyve fölé, és csak ritkán állt fel, hogy egy másik szótárt, vagy enciklopédiát üssön fel.

Egyik alkalommal, amikor elment Piton előtt, a volt tanár megragadta a lány kezét, és az ölébe rántotta.

- Na! Hé! – tiltakozott nem túl meggyőzően a lány, és az ölébe fészkelte magát. A vállára hajtotta a fejét, és ráfújt a nyakára.

- Ugye tudod, hogy így nem fogok végezni? – kérdezte.

- Igen – felelte Piton a bűntudat legkisebb jele nélkül.

- És mit fogok mondani, ha McGalagony megkérdezi, hogy miért nincs kész az esszém?

- Csakis az igazat. Hogy sokkal jobb volt az én ölemben ülni.

- Ki mondta, hogy csak ülni akarok? - kérdezte hamis csillogással a szemében, és megcsókolta.

Piton érezte, ahogy a lány ajkai gyengéden játszanak az övé felett, ahogy a nyelve végigsimít a száján… Becsukta a szemeit, és átadta magát a csodálatos, bizsergő érzésnek, ami új és új élmény volt, minden alkalommal más, és csodálatos.

Hagyta, hogy a lány nyelve lassan újra felfedezze a száját, simogassa az ínyét, a nyelvét, a szájpadlását, majd ő lökte a nyelvét Hermione szájába, ahol vad táncba kezdtek. A lány az ujjait a hajába fúrta, Piton pedig a kezét Hermione fenekére tette, és apró, kis köröket írt rajta a hüvelykujjával, hálás nyögéseket csalva elő az iskolaelsőből.

Piton érezte, hogy lassan kezd merevedni – ami minden bizonnyal Hermione figyelmét sem kerülte el, mivel az ölében ült. Még rátett egy lapáttal, hogy óvatosan mocorogni kezdett, hozzá-, hozzádörzsölve az anyagot Perselus egyre keményedő férfiasságához.

- Ehem – szólalt meg valaki mögöttük. – Galambocskáim, ha egy percre abbahagynátok a turbékolást, – hallatszott Ginny hangja - akkor a bagoly talán nem tenné teljesen tönkre Antonius esszéjét…

Hermione olyan gyorsan fölpattant, mint akibe áramot vezettek, és elviharzott, Piton pedig ösztönösen az ölébe rántotta az első könyvet, ami a kezébe került, hogy elrejtse az avatatlan szemek elől a merevedését. Legnagyobb pechére a legközelebbi könyv Hermione súlyos számmisztika-atlasza volt.

Ginnynek igaza volt. Egy macskabagoly fel-alá ugrált Piton esszéjén, hatalmas, sáros lábnyomokat hagyva mindenütt maga után. A bájitaltanár rosszalló pillantást vetett a madárra, ami megzavarta, de leoldotta a lábáról a levelet. A bagoly fontoskodva megrázta magát, és kiröppent az ablakon – de nem felejtett el a szőnyegre pottyantani.

A levelet valaki sötétlila tintával írta, és hivatalosnak tűnt a pergamen alapján.

Antonius Allyway és Hermione Granger részére
Roxfort
Griffendél-torony

- Hé! Hermione! – kiáltott a lány után. Kettőnknek címezték!

A lány kelletlenül feltápászkodott (ismét) az esszéje mellől, és Perselus karosszékének karfájára telepedett. Piton lassan kibontotta a tekercset.

Tisztelt Miss Granger és Mr Allyway!

Kérem, engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Alphred Blowdown vagyok, Az Aranyüst Bájitalfőző rend jelenlegi elnöke, a kitüntetés háromszoros tulajdonosa, a Nemzetközi Bájitalfőzők Szövetségének elnökhelyettese, az Európai Bájitalmesterek Ligájának titkára.

Ez úton szeretném értesíteni Önöket, hogy a fent említett szervezetek mind kiemelkedő teljesítménynek tartják a “Medicinaes morbii” közismertebb nevén a Tapasz ragasz bájitallal kapcsolatos kutatási eredményeiket, melyről a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola igazgatója, Albus Percyval Wulfric Brian Dumbledore értesített minket.

A varázslótársadalom hálával tartozik maguknak kemény, több hónapig tartó munkájukért mellyel több száz életet sikerült megmentenünk, és valószínűleg a jövőben is az emberiség nagy hasznára lesz.

Nem tudom elmondani, hogy mekkora örömet jelent a Bájitalfőzők Szövetsége számára azt látni, hogy ilyen fiatal tehetségek lépnek majd a nyomunkba.

Mindezek miatt, az Aranyüst Bájitalfőző Rend úgy döntött, hogy Az ezüstüst érdeméremmel tünteti ki Önöket. A díj átadási ceremóniájára és a rend tagjává való avatásra december huszadikán, Londonban, a Mágiaügyi Minisztérium dísztermében kerül sor. Mindketten két vendéget hozhatnak magukkal az ünnepélyre.

Kérem bagolyfordultával jelezzék, hogy részt kívánnak-e venni az átadáson, és kiket óhajtanak magukkal hozni.

Kollegiális tisztelettel:

Alphred Blowdown

- Ez… ez hihetetlen – suttogta Hermione. – Mi… mi leszünk az elmúlt hatszáz év legfiatalabb kitüntetettjei!

- Mi történt? – kérdezte kíváncsian Ginny is, és kivette Piton kezéből a levelet. Harry és Ron a lány háta mögött állva vele együtt olvastak.

Piton alig akarta elhinni. Az Ezüstüst Rend… álmodni is alig mert róla. Amikor még bájitaltanár volt rengeteg újításával pályázott a Bronzüst Rend kitüntetésére, de szóba sem álltak vele. Az ilyen kitüntetéseket csak igazán nagy felfedezésekért adják. Átlag ötévente egyszer.

Ronnak, Harrynek és Ginnynek is leesett az álla. Hermione viszont egy örömteli sikítással Piton nyakába vetette magát, magukra irányítva az egész klubhelyiség figyelmét.

A Creevy testvérek hamarosan eltűntek, és pár óra múlva édességekkel, bűbájos pukkantókkal, Fred és George petárdáival és konfettijével megrakva tértek vissza.

- Ezt meg kell ünnepelni! – kiáltotta Colin lelkesen, és egy tucat petárdát, csillagszórót beindított. A klubhelyiségben pillanatok alatt soha nem látott buli-hangulat kerekedett, és a szórakozásnak csak a hajnali kettőkor betóduló tanárok vetettek véget – az egész kastély felriadt ugyanis álmából, amikor Dennis az utolsó rakétákat is begyújtotta. McGalagony hamar rájött, hogy mi a zsivaj forrása. Először sugárzó arccal kezet rázott Hermionével és Pitonnal, majd levont a házától ötven pontot a késő esti ricsaj miatt, és kollektív büntetőmunkára ítélte az egész házat.

Másnap reggel a griffendélesek karikás szemekkel tántorogtak le a Nagyterembe. Bár a büntetőmunkával pár perc alatt végeztek – Piton “kicsit” módosított Frics emlékein – a hajnalig tartó bulizás rajtuk hagyta a nyomát.

Neville álmosan az ölébe öntötte a tejet a müzlis tálja helyett, Dennis pedig az asztalra bukva elaludt. Hermione is fáradt volt – nem kezdte el olvasni a Reggeli prófétát, hanem összehajtva maga mellé tette a padra. Hamarosan azonban Dumbledore professzor emelkedett szólásra.

- Szép jó reggelt kívánok mindenkinek – kezdte mondókáját. Ron nagyot ásítva jelezte, hogy szebb lenne, ha kicsit később kezdődött volna. – Ma reggel két igen fontos bejelenteni valóm van. Kezdjük talán a fontosabbal. Mint ahogy azt a griffendélesek már bizonyára tudják – az igazgató halványan elmosolyodott, és a tekintete elidőzött a hortyogó Dennisen, Neville talárján, vagy a Ginny szeme alatt éktelenkedő karikákon – két diákunkat, Hermione Grangert és Antonius Allywayt a Nemzetközi Bájitalfőzők Szövetsége az Ezüstüst rendfokozattal tüntette ki a Tapasz ragasz nevű bájital hatékonyságának növelésében elért jelentős kutatási eredményeikért.

A bejelentést egy pillanatra csend fogadta – a teremben ülő diákok megdöbbentek (a griffendélesek még nem ébredtek fel) majd kitört a hangorkán. A Hollóhát és a Hugrabug asztalánál zengett a leghangosabban a tapsvihar, de a griffendélesek is csatlakoztak, mihelyt magukhoz tértek.

Senkit nem lepett meg, hogy a Mardekárnál Malfoy Crak fejére borította a teáját, amikor az tapsolni kezdett.

- A másik, legalább ilyen fontos bejelenteni valóm – folytatta az igazgató – idén Roxfortban megünnepeljük Mikulás napját! Azok, akik szeretnének a roxforti Mikulással ajándékot küldeni barátaiknak vagy rokonaiknak, a csomagot jól látható címzéssel Mr Frics irodájában kell ma este nyolc óráig leadni. A csomagokat holnap este, vasárnap fogja kiosztani a Mikulás. További szép napot kívánok mindenkinek!

Azonnal izgatott susmogás töltötte be a Nagytermet. A lányok összehajolva, izgatottan tárgyalták, hogy ki kinek mit fog küldeni – Piton tekintete egy pillanatra Malfoyra és bandájára tévedt, és magában feljegyezte, hogy minden csomagot, amit esetlegesen kapni fog az összes létező bűbájjal megvizsgál, mielőtt kibontja. Sőt, mielőtt kézbe veszi.

Pitonnak nagyon furcsa érzése volt, hogy ajándékokat kell csomagolni. Mielőtt megfiatalodott volna, minden évben vett egy pár meleg zoknit az igazgatónak, mindenféle rikító színekben. Például lilát sárga csillagokkal. Az igazgató pedig minden évben szerzett hozzá való talárt. Éppen azon volt, hogy szerezzen magának díszcsomagolót a Szükség szobájából, amikor megjelent mellette Seamus.

- Antonius! Antonius!

- Tessék – nézett hátra letörten a lelkesen közeledő fiúra.

- Segíts egy kicsit – mondta lihegve, amikor odaért mellé. – Mit küldjek ezek közül Viának? Sós, füstölt hal, egy könyv, na várjál itt a címe… A múmia vérbosszúja, vagy van egy cserepes Indacus toxicusom, meg egy üveg Pupák Pezsgőm…

- Finnigan fiam, reménytelen eset vagy…- felelte Piton, és magára hagyta az értetlenül ácsorgó fiút.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.