Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


27. A tökéletes ajándék

2008.02.27

Hermione hamarosan felemelte a fejét, és Pitonra nézett.

- Antonius? Nem mehetnénk be? Kezd fázni a lábam…

Perselus egy mozdulattal felnyalábolta az iskolaelsőt, aki fél kézzel belökte a Terem ajtaját, amit még a volt bájitaltanár érkezése előtt hívott életre.

A hatalmas szoba közepén ezúttal egy hatalmas franciaágy állt, krémszínű ágyneművel, a sarokban kandalló, benne ropogó lángok. A földre a gondos kezek rózsaszirmokat szórtak.

Hermione elégedetten pillantott körbe, ahogy lovagja letette a földre, majd egy mozdulattal ledobta a pár szandálját, amit a kezében szorongatott, majd ismét a falhoz lökte Perselus.

- Azt, hiszem, valahol itt hagytuk félbe, Mr Allyway… - suttogta halkan, és csábító mosolyt küldött Piton felé, miközben lassan kigombolta a talárjának legfelső gombját.

- Én is azt hiszem, Miss Granger – felelte egy mardekáros mosollyal, és közelebb húzta magához lányt. A tenyerét a fenékgömbjeire tette, és érzékien masszírozni kezdte, miközben elégedetten figyelte, ahogy Hermione keze remegni kezd, és az ötödik gombnál feladja a munkát. A ruhán keresztül is szinte égette tenyerét, a szíve szaporán vert Hermione közelségére. Az iskolaelső, mint akinek minden ereje elszállt, teljes súlyával nekidőlt Perselus mellkasának, aki elégedetten a nyakába csókolt, miközben a kezei feltűnés nélkül egyre és egyre magasabbra húzták a ruhájának alját.

- Azt hiszem, Miss Granger – mondta, és ráfújt a nedves bőrre, amitől Hermione megborzongott – ennél több kitartásra lesz szüksége… Ha megengedi, megmutatom…

Hermione elégedetten felsóhajtott, és élvezte, ahogy a ruhája lassan csúszik felfele, majd először észrevétlenül, majd egyre erősebben Pitonhoz dörzsölte kis körkörös mozdulatokkal a lágyékát. Amikor Piton tudatára ébredt, hogy mi történik, egy pillanatra megmerevedett, ahogy érezte, hogy az agyát az utolsó csepp vér is elhagyja, hogy egészen más régióiba áramoljon.

- Úgy tűnik, nem csak nekem vannak gondjaim a kitartással… - mosolygott rá Hermione, és folytatta az ingének kigombolását.

Perselus hagyta, hadd fedezze fel nyugodtan. Amikor a fekete ing utolsó gombját is kibújtatta a lány a lyukból, lassan szétnyitotta az anyagot, hogy szemügyre vehesse. Piton visszafojtott lélegzettel várt. Hermione csodálkozó arckifejezéssel kinyújtotta a kezét, és lassan végigsimította Perselus arcát, a jobb hüvelykujját játékosan áthúzva az ajka fölött. Piton megragadta a lány kezét, és az ujját érzékien a szájába szívta. A nyelvével gyengéden körözött az ujjai között, mesteri ügyességgel indítva el az egyik bizsergő hullámot a másik után. Amikor az utolsó ujját is kiengedte, végigcsókolt a tenyerét, majd a csuklóját, és a nyelvével finoman játszott a pulzáló ér fölött. Hermione idő közben lejjebb engedte a bal kezét, ami Piton mellkasán pihent, és becsukta a szemét, Amikor a bájitaltanár ismét felemelte a fejét, és ráfújt a nedves bőrre, csalódottan felnyitotta a szemét.

A tekintete találkozott Pitonéval, és elmosolyodott. Egy pillanat alatt eszébe jutott, hogy mit is csinált eddig, és lelkes érdeklődéssel vetett bele magát Perselus mellkasának felfedezésébe.

Kissé széjjelhúzta az inget, és a két tenyerét végigfuttatta Piton két oldalán, egészen a nadrágjáig, majd középen felfelé simított végig a bőrén, élvezve, ahogy az érintésre a formás izomcsoportok össze-összerándultak. Elgondolkodva közelebb hajolt, és Piton meghatott mosollyal figyelte, hogy arcán ugyanolyan komoly koncentráció van, mint ahogy a bájitalaira, vagy egy nehéz feladatra figyel. Lassan ismét elindultak a kezek lefele, jobbra-balra mozogva, felfedezve minden négyzetcentimétert. Amikor az ujjbegyei Perselus mellbimbó felett megállapodtak, aggódva felnézett a volt bájitaltanárra, aki biztatóan visszamosolygott. Egy kissé felbátorodva óvatosan végigsimított rajtuk, bátortalanul, ismerkedve az érzéssel. Perselusnak azonban, amikor körkörösen simogatni kezdte, elakadt a lélegzete, ami biztosította arról, hogy tökéletes munkát végez. Közelebb hajolt, és óvatosa puszit nyomott a bimbóra.

Piton érezte, ahogy egyre jobban lüktet a füleiben a vér, és az ujjait ösztönösen a lány hajába fúrta, aki próbálkozva körözött a nyelvével az idő közben megkeményedett bimbón, majd kísérletezve különböző mintákat rajzolt rá. A volt bájitaltanár becsukta a szemét, és élvezte, ahogy a göndör fürtök az oldalát, mellkasát csiklandozzák. Hamarosan azonban a lány felelte a fejét, és a nedves bőrre fúj – miközben egy ördöginek szánt mosolyt küldött a mardekáros felé, akitől a fogást tanulta. A figyelmét azzal a másik mellbimbóra fordította. Az ujjaival lassan majd gyorsabban körbecirógatta a bimbóudvart, gondosan kerülve a sötétebb részt, míg Piton türelmetlenül mocorogni nem kezdett – ekkor hüvelykujja körömhátának teljes felületével gyorsan, de könnyeden simogatni kezdte. Perselusnak elakadt a lélegzete, és megragadta a lány kezét. Ha így folytatja, szégyenszemre a nadrágjában fog elmenni.

- Én jövök – jelentette ki egyszerűen, és átfordította kettejüket, hogy Hermione támaszkodjon a falnak, majd ledobta magáról az inget.

Az iskolaelső ráfüggesztette a tekintetét, miközben Piton lassan kikapcsolta a ruháján a csatot, és a nehéz anyag halk suhogással a földre csúszott.

Piton szerette volna a szemeivel felfalni a lányt. A puha bőr enyhén kipirult a melegben, és Hermione nyakán látszott a nyom, ahol megszívta, ahol megjelölte: az övé. A tekintete találkozott az iskolaelsőével, akinek a pillantásában aggodalom volt.

- Gyönyörű vagy – suttogta megnyugtatásképp, és letérdelt elé. Óvatos csókot lehelt a lány hasára, épp, csak hogy érezni lehetett, majd erőteljesebb kis nyelvcsapásokkal haladt felfelé, a köldökéhez, ahol körbejáratta a kis lyukat.

- Antonius… - nyögte Hermione alig hallhatóan, és ezúttal az ő ujjai tűntek el Piton hajában.

Perselus azonban nem állt meg. A fejét tudatosan megdöntve, hogy az előrehulló hajtincsei finoman simogassák Hermione bőrét, lassan haladt felfele, míg lassan elérte Hermione melltartójának a keresztpántját. A lány ívbe feszítette a hátát, hogy Perselus könnyedén kikapcsolhassa a háta mögött az anyagot, Piton azonban nem sietett. Lassan, háromszor körbejárta a melltartó vonalát, mindig más és más módon izgatva és simogatva az egyre hangosabban ziláló lányt. Érezte, ahogy a hajában az ujjak egyre erősebben szorítják a fejét. Elégedetten felnézett Hermionére, aki viszont nem tűnt vidámnak, amiért abbahagyta az addigi munkálatait. Önelégült mosollyal kikapcsolta a lány háta mögött a melltartót, Hermione pedig egy pillanatra szabaddá téve kezeit lerázta magáról a ruhadarabot.

Piton egy pillanatig elégedetten gyönyörködött a fehér halmok közepén ágaskodó sötétbarna csúcsokban, majd ismét munkához látott. Azt akarta, hogy Hermione első alkalma tökéletes legyen, amennyire tökéletes csak lehet, hogy olyan izzó tűzzel kívánja és akarja, hogy szinte eleméssze a vágy. Minden egyes kis rezdülésére figyelt, minden felszakadó hang zene volt füleinek. Hirtelen úgy érezte magát, mintha neki is az első alkalom lenne. És hirtelen ráeszmélt hogy az – az első alkalom, amikor szeretkezik. Amikor a partnere mindennél, mindennél többet jelent.

Az iskolaelső ujjai hamarosan ismét a hajába fúródtak, és türelmetlenül próbálta Piton fejét közelebb a bimbóudvarhoz, a volt bájitaltanár azonban megszólalt:

- Azt hiszem, most meg tudom mutatni, milyen hatásos, amit te is kipróbáltál rajtam, Hermione… mosolygott, majd kínzó lassúsággal ismét körbemozgatta azon a vonalon, amit eddig bejárt, csak pár centivel lejjebb. Hermione becsukta a szemét és hátravetette a fejét, az egyik oldalról a másikra dobálva.

- Antonius… kérlek… - zihálta.

Piton elégedetten konstatálta, hogy a falatnyi kis szaténbuggyi, amit a lány aznap estére választott, teljesen átázott rajta. A száját mohón Hermione mellbimbójára tapasztotta, aki elégedett hörgéssel hátracsapta a fejét, megpróbálva még jobban a szájához nyomni magát.

- Igen… Antonius, ne hagyd abba…
Piton lelkesen folytatta a simogatást, és érezte a lányból áradó feszültséget. Magában elégedetten elmosolyodott. Alig pár simítás kellett, és Hermionét az orgazmus szélére segítette. Nem hagyhatta, hogy ez kárba vesszen. Meg akarta mutatni, meg kellett mutatni mire képes és mit érez iránta, és szavak ehhez már rég kevesek lettek volna.
Az egyik kezét szépen lassan felcsúsztatta a lány combján, aki idő közben, öntudatlanul, egyre és egyre közelebb tolta hozzá a csípőjét. Elkezdte végigmasszírozni a belső combját, mire a lábai automatikusan szétnyíltak, szabad utat engedve Piton kezének. Perselus megragadta a fehérneműn keresztül a lány vénusz-domját, és a hüvelykujját oda helyezte, ahol a csiklóját sejtette, majd erőteljes körzéssel masszírozni kezdete, egy pillanatra sem véve le a száját Hermione melléről.

- Igen… ah… Antonius… - Hermione zihálása lassan összefüggéstelenné vált, Perselus pedig érezte, ahogy a medenceizmai megfeszülnek, és a közelgő orgazmus jeleként remegni kezdenek. Igaza volt. Pár másodperc múlva Hermione lábai rángatózni kezdtek, majd hangosan nyögve felért a csúcsra.
A volt bájitaltanárnak olyan sebesen kalapált a szíve, hogy azt hitte, mindjárt kiugrik a helyéről. Addig nem hagyta abba a masszírozást, amíg az utolsó, remegő hullám el nem ült, és Hermione fáradtan ki nem nyitotta csillogó szemeit. Amikor ernyedten a karjaiba omlott, Piton úgy érezte, mintha maratoni távot futott volna. A kezei remegtek egy addig ismeretlen érzéstől. Mintha a világ értelmét tartotta volna a kezében.

- Ez… fantasztikus volt, Antonius…
Piton elégedetten felállt, és gyengéden szájon csókolta a lányt, aki a dereka köré fonta a karjait, és szorosan magához húzta. Az egykori tanár élvezte, ahogy a combjának nyomódik a merev tagja.

Hamarosan Hermione is ráébredt, hogy Pitont még mindig túl sok ruha takarja.

- Azt hiszem, egy kicsit még mindig túlöltözött vagy… - kezdte, majd a keze az öv csatjára tévedt, és elkezdte kikapcsolni. Perselus hagyta, nem sietett a segítségére. Fél perc múlva sikerült az övet kikapcsolnia, és a nadrág szűk gombjával játszott.

Piton sürgősen szükségét érezte a beavatkozásnak, ugyanis nem akart semmilyen sérülést elszenvedni – nem hagyta, hogy Hermione maga próbálja a zipzárt lerántgatni – inkább maga húzta le a sliccét. Hermione elégedett arckifejezéssel, egyetlen rántással lehúzta róla a nadrágot, és elégedetten szemlélte Perselus izmos lábait és sátorként dudorodó alsónadrágját.

- Rúgd le a nadrágod! – követelte.

- Ahogy parancsolja, hölgyem – felelte – de ha nem bánja, előbb levenném a cipőmet… Én ugyanis nem mezítláb futottam idáig…
Hermione zavartan hátrébb lépett, amíg Perselus kibontotta a cipőjét, és lerúgta nadrágot, zoknit. Amikor azonban felegyenesedett, és ránézett az iskolaelsőre, látta rajta, hogy nem tudja, mit tegyen. És aggódott.

Tett előre egy lépést. Azt akarta, hogy a bátor, vállalkozó kedvű, vidám Hermione legyen az, akivel szeretkezni fog, ne pedig egy félénk kislány.

- Ifjú hölgyem – mondta incselkedve – ön oly elragadó, hogy azt hiszem, kénytelen leszek… elkapni, a vállamra vetni, és ágyba vonszolni…

Hermione oldalra hajtotta a fejét.

- És gondolja, hogy utolér?

- Meglátjuk … - felelte Piton, és szándékosan lassan megindult, hogy időt adjon a lánynak, aki visítva menekülni kezdett előle. Perselus háromszor körbekergette a teremben, mielőtt utolérte volna. Hermione kipirulva, visítva menekült, mint a folyosón, és kacér pillantásokat küldött a bájitaltanár felé. Hamarosan azonban Piton magához rántotta, és az ágyra estek. Hermione Piton mellkasán feküdt.

- Úgy látszik – mondta kacér mosollyal, miközben lovagló ülésben elhelyezkedett Piton mögött – én kaptalak el… - azzal előre hajolt, és megcsókolta.

Pitonnak már forrt a vére Hermione ingó, mozgó cicii látványától, így szenvedélyesen magához rántotta a lányt. Csak akkor törték meg a csókot, amikor elfogyott a levegőjük. Hermione kissé puffadt ajkakkal kajánul mosolygott le rá.

- Ha a többiek tudnák, hogy a nyelved nem csak arra jó, hogy epés megjegyzéseket tegyél…

Piton feltámaszkodott, és Hermionét egy hirtelen mozdulattal a hátára fordította.

- Még fogalmad sincs, mire képes a nyelvem… - suttogta és felemelkedett.
Hermione csalódottan utána kapott, hogy visszahúzza, de amikor megérezte, hogy Piton a bugyijának vonalán játszik a nyelvével, inkább a hajába fúrta az ujjait, és megemelte a csípőjét, hogy könnyebben eltávolíthassa az utolsó ruhadarabot.
Piton a mutatóujjait bugyi alá csúsztatta, és lehúzta Hermionéről, majd a földre dobta.
A lány eddig felemelkedett, de amikor Piton ismét fölé hajolt, hátrahanyatlott a párnájára.

Perselus Hermione lábai közé temette a fejét.

- Még… erősebben…

Engedelmeskedett. Lassan fokozta a nyomást, és hamarosan megtalálta azt a ritmust, amire Hermione a legérzékenyebben reagált.

- Ó te jó ég… oh… Antonius, ne hagyd abba!
Piton folytatta a ritmikus ingerlést, a másik keze mutatóujjával pedig a lány hüvelybemenete körül játszott, az ottani idegvégződéseket ingerelve. Hermione egyre előrébb tolta a csípőjét, mintha arra várna, hogy valaki beléhatoljon. Perselust szinte megrészegítette a vágyakozó követelése. Minden nyögésnél, mintha kihagyott volna egy lépcsőfokot, összerándult a gyomra.

- Kérlek… Antonius… - zihálta, és Piton ujja felé lökte magát.

Perselus lassan nagyon lassan, hagyta, hogy az ujja az első ujjpercig Hermionébe csússzon, majd lassan egyre beljebb. A lány egyre hangosabban zihált, és amikor Piton ujja már teljesen benne volt, felsóhajtott:

- Igen… még… Moz…gasd… Antonius… még…
A nyögések elhaltak, és értelmetlenné váltak, Piton pedig nagyon kicsi mozdulatokkal húzni-vonni kezdte az ujját, miközben hullámzó mozgást is végzett vele – sosem feledkezve meg Hermione csiklójáról.

- Igen… igen… mindjárt… mos… áhhhhAntonius!

Piton érezte, ahogy az ujjbegye körül lassan kezdenek összeszorulni az izmok, és az ujjából egyre hosszabb darabot szorított magába Hermione. Amikor szinte a teljes ujja hosszában összeszorult, hangos kiáltással elélvezett. Nem tudta, hogy ezt a hangot hányszor fogja még hallani, de abban biztos volt, hogy minden alkalommal új élmény lesz, minden alkalommal meggyőződve fogja hinni, hogy ennél csodásabb hang nem létezik. Minden önuralmára szüksége volt ahhoz, hogy ne robbanjon fel idő előtt.

Piton lassan kihúzta az ujját, de a csiklója simogatását nem hagyta félbe. Azt akarta, hogy eléggé izgalomban legyen, amikor először beléhatol. A farka egyre erőteljesebb lüktetése arra sarkalta, hogy maga is megkönnyebbülést keressen. Amikor már biztos volt benne, hogy Hermione ismét tűzbe jött, felegyenesedett, hogy megszabaduljon az alsónadrágjától.

Az iskolaelső szemei azonnal felpattantak, ahogy megszűnt a mozgás a lábai között. Amikor meglátta Pitont, maga is felült.

- Majd én… - a fáradtágtól remegő kézzel lehúzta róla a fekete bokszert, és még mielőtt bármit mondhatott volna a mardekáros, a hátára döntötte, és lovagló ülésben elhelyezkedett fölötte. Perselus meredező farka pár centivel volt lejjebb a feneke gömbjeinél. Előrehajolt, és megcsókolta Perselust. Lassan, türelmesen, és felfedezőn. Inkább gyengéd volt, mint szenvedélyes, de szeretettel teli. Lassan felemelkedett, és az alatta fekvő szemébe nézett.

- Hm… Antonius? Azt… azt mondják, hogy az első néhány alkalom… mindig fáj. Üm… Ha nem bánod, szeretnék én felül lenni… hogy irányítsam… a szöget. – Elpirult. – Tudod, amikor elkezdtem tampont használni, akkor is észrevettem, hogyha a megfelelő szögben teszem fel, akkor sokkal kevésbé fáj.

Piton kissé elsápadt. Tudta, hogy Hermione szűz, és hogy az első alkalom nem kellemes, de ezt rossz volt hallania. Akkor kevésbé fáj… De nem akarta elrontani a lány estéjét… és majd lesz jobb is, nem?

- Persze kicsim.

Hermione egy gyors puszit nyomott Piton szájára, majd kissé felemelkedett, az egyik kezével megragadta Perselus kemény szerszámát, és a bejáratához igazította.
Piton becsukta a szemét, és megragadta Hermione csípőjét, de nem irányította sehova. Élvezte, ahogy a lány lassan elkezd ráereszkedni. Érezte, ahogy a forró nyílás megnyílik, és lassan egyre hosszabb darabot szorít magába a farkából. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy mozdulatlan maradjon, és ne lökje magát durván a lányba. Hamarosan érezte, hogy változik a nyomás iránya, és a behatolás szöge, és magában elismerte, hogy Hermione valóban tudja, milyen irányban legkisebb az ellenállás. Valósággal a mennyekben járt. A vér ott lüktetett a fülében, és csordultig töltötte az adni akarás. Sosem gondolta volna, hogy egy érzés lehet ennyire intenzív. Mintha az érzelmei megsokszorozták volna a fizikai érzéseket, és majdnem attól kellett tartania, hogy rövid, nagyon rövid lesz az első alkalom.

- Hermione… csodálatos…

Amikor érezte, hogy teljesen eltűnt már a lányban, akinek a feneke a combján nyugszik, kinyitotta a szemét. Hermione összeszorított szemekkel és fogakkal ült, láthatóan megpróbálva hozzászokni az érzéshez.

Piton végigsimogatta a lábát, mire a lány kinyitotta a szemét.

- Milyen érzés? – kérdezte együtt érzőn.

- Nagy… feszülő… telt. Furcsa.

- Nagyon fáj?

- Kibírom…

Piton egyik keze ismét Hermione szeméremdombjához vándorolt, és simogatni kezdte a lány csiklóját, a korábban kitapasztalt tempóval. Érezte, hogy Hermione azonnal nedvesedni kezd körülötte.

- Ez… ah… olyan… ne hagyd abba…
Hamarosan Hermione ismét felajzottan kezdett mocorogni. Piton visszahúzta a kezét, mire csalódottan felpattantak a szemei.

- Hermione… azt szeretném, ha a szemembe néznél. Kérlek? Kezdj lassan mozogni, ahogy nem fáj annyira, és közben simogasd magad…

Az iskolaelső engedelmeskedett, Perselus pedig mozdulatlanul feküdt, és a lepedőt markolta, nehogy ő is ösztönösen mozogni kezdjen. Amikor Hermione a szemébe nézett, egész biztos volt benne, hogy teljesen elveszett. Soha életében ennél csodálatosabbat és erotikusabbat nem látott, és tudta, hogy akármit gondolt is eddig, ős is valami teljesen újat és ismeretlent fedez fel, és élvezte, szerette minden egyes pillanatát.

A tekintete egy pillanatra sem hagyta el Hermione arcát, amin az érzések vegyes skálája tükröződött. Fájdalom, vágy, izgalom, gyönyör, és valami, amit nem tudott azonosítani. Valami, amit talán úgy jellemzett Hermione, hogy „furcsa”.

Perselus érezte, hogy a merev tagja egyre jobban duzzad – nem csodálkozott rajta, hogy nem bírta hosszabb ideig. Hermione szűk volt, forró, és egész este egyre és egyre jobban felhúzta.

- Hermione… - zihálta – azt hiszem, már nem bírom sokáig…

A lány csodálkozva nézett rá, aztán elmosolyodott, de nem állt meg.
- gyerünk Antonius… velem, nekem, értem!

Piton pedig nem bírta tovább, és gyors, erőteljes mozdulatokkal felfelé lökte magát.

- Igen… olyan szűk… forró… Hermione…oh… Hermione… áhhhh! – Az utolsó lökésnél, amikor a heréi a lány fenekének csapódtak, érezte, hogy a gyomra mélyén valami összeszűkül, és robbanásszerűen elárasztotta a gyönyör.

Amikor kábán, fáradtan kinyitotta a szemét az orgazmus után, Hermione még mindig ott térdelt felette. Megragadta a lány vállait, és hátrafektette.

- Nem járja, hogy a világ legszebb hölgye ne érjen fel a csúcsra az első alaklommal is, nem igaz? Elvégre Miss Granger mindenben tökéletes…

Hermione a nyaka köré fonta a karját, és magához húzta, Piton pedig az álmosságával küzdve, a hüvelykujjával folytatta, amit félbehagyott. Hamarosan Hermione ismét zihálni kezdett.

- Antonius… igen… ne hagyd abbaaHHHH!
Piton elégedetten nézte a griffendéles arcát, ahogy a csúcson a tekintete rá fókuszált, az arca kigyulladt. Hamarosan a hullámok elültek, a volt bájitaltanár pedig fáradtan leroskadt, és magához húzta Hermionét. Megcsókolta a homlokát.

- Csodálatos voltál, kicsim… - suttogta, mielőtt mély álomba zuhant volna.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Cephalexin 500mg Effect Ellgaby

(EllKalt, 2019.10.15 01:47)

Comprar Cialis Generico En Farmacias <a href=http://avdrug.com>levitra chez la femme</a> Vente De Kamagra En France Priligy Dapoxetina Precio