Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Körséta Minervával

2008.02.26

- Jöjjön Allyway! Először megmutatom a tantermeket. A Nagyteremhez a bájitalterem van a legközelebb. Majd később meglátja, hogy sok mellékjárat, és rejtett folyosó van, de egyelőre elégedett lehet, ha a főbb útvonalakon eltalál. A kisebb lépcsők közepén mindig van egy -

Piton még időben kapcsolt. Még nem tudhatja, hogy a következő fokot át kell ugrania! És ha Minerva... a francba is, McGalagony professzor el is mondja, mire odaérnek, akkor sem tudja majd, melyik a középső lépcső!

- ... eltűnő fok amit...- hirtelen abbahagyta a magyarázatot, amikor észrevette, hogy Perselus lába eltűnt a semmiben.

- Jaj ne haragudjon, előbb kellett volna szólnom! - mondta egy halvány mosollyal küzdve. - Szóval, amit emlékezetből át kell ugrani. Látom megtalálta. Odalépett a kollégájához, megragadta a jobb felkarját, és kihúzta. Piton csodálkozva vette tudomásul, hogy olyan marka van, mintha acélból öntötték volna. A francba! Ennek biztosan megmarad a nyoma.

- Szóval, itt lefordul a lépcsőn, erre a folyosóra. A képek alapján nem igen lehet tájékozódni, kivéve talán ezt az egyet. Ez itt Laudon Piton, háromszáz évvel ezelőtt volt itt bájitaltanár, eddig még sosem hagyta el a keretét. Nem túl barátságos, és nem is túl hmm csinos, de ez az összes Pitonra jellemző volt. - Hirtelen megtorpant, és elsápadt. - Nem szoktam kritizálni a kollégáimat, és ilyet többet nem is hall majd tőlem. Kérem felejtse el, amit mondtam.

Kösz, Minerva, és is tudtam, hogy nem vagyok egy Adonisz, de ez jól esett!

Csendben haladtak a bájitalterem felé.

- A páncélok viszont jó útbaigazítók. Én amikor elsős voltam, arról jegyeztem meg, hogy ennek itt rozsdás a bal könyöke, látja? Itt jobbra kell fordulni. Erről emlékezni fog.

Szép lenne, ha csak innen tudnám, merre kell menni...

És következett a többi tanterem. Aztán a klubhelyiségek, és fürdők. Közben Piton még két trükkös lépcsőbe belelépett, és nekivágódott egy láthatatlan falnak, mert Minerva nem szólt időben, és nem tehetett mást.

Ha visszanyeri az alakját, ezt nem köszöni meg. Feltéve persze, ha McGalagony nem röhögi magát halálra a történeten.

- Nos, egyelőre ez minden. Magánál van a tankönyvlistája?

- Igen, A…Dumbledore professzor ma reggel odaadta. Az erszényem is nálam van. – Tette hozzá, látva, hogy Minerva ismét nyitja a száját.

- Hoppanálási engedélye van?

A fenébe is! Persze hogy van, de nem valószínű, hogy használhatja. Belegondolt, hogy újra részt kell vennie az oktatáson, úgy téve, mintha nem hoppanálgatna minden nehézség nélkül, már tizennyolc éve…

- Még nincs – felelte. – De Roxforton belül úgysem lehet hoppanálni. – Egy pillanatra lefutott az arcából a vér. Elszólta magát! A tanárnő gyanakvó pillantást vetett rá.

- Úgy olvastam a Roxfort történetében. Tetszik tudni, mielőtt elmegyek valahova, szeretek utána olvasni. – Minerva bíztatóan rámosolygott. Lehet, már most a második Grangert látja benne. Ami pedig őt illeti, sokkal szívesebben látná Perselust Grangerben. AHH! Fiam, fogd vissza magad! Majd, ha egyedül leszel…

- Jöjjön utánam.

Kimentek a roxforti kapukon kívülre.

- Hoppanált már valaki mással?

Nem gondolhatja komolyan! Ha ez kiderül… Elássa magát. Azt remélte, zsupszkulccsal mennek. Minerva félreértette az arckifejezését.
- Biztosíthatom, hogy gyakorlott hoppanáló vagyok – vetette oda szárazon, némi éllel. – Ígérhetem, nem fogom amputroportálni.

Piton odalépett a kollégája mellé, és megmarkolta a kezét. A következő pillanatban forogni kezdett vele a világ, mintha egy gumitömlőn préselnék át. Becsukta a szemét. Hogy könnyebben elviselje a nyomást.

Amikor ismét körbenézett, az Abszol úton találta magát, Madam Malkin talárszabászata előtt. Mellette McGalagony igazgatta az összekócolódott haját.

- Nos, mire vár? Elsőnek szerezzük be a szükséges egyentalárjait!

Egy biccentéssel a bolt felé terelte, minek a kirakata ez alkalommal rózsaszín báli ruhákkal volt tele.

A pirospozsgás kövérkés eladó vidáman köszöntötte őket.

- Áh, örülök, hogy újra látom, Minerva! Miben segíthetek?

- A fiatalember most érkezett a Beauxbatonsból, és roxforti talárokra lenne szüksége – felelte a tőle megszokott éles hangon.

- Jöjjön közelebb, kedveském! Mindjárt gondolhattam volna – csicsergett tovább. – A világoskék talárjáról. Minden esetre nagyon megy a szeme színéhez. Meg kiemeli a fekete haját.

Eközben Piton arca vörösre gyúlt, míg a boszorkány egy szalaggal méregetni kezdte a magasságát, vállszélességét.

- Próbálja csak fel fiatalember ezt a méretet! Jaj, majdnem elfelejtettem! Megkérném, hogy ugorjon fel erre a zsámolyra, hogy könnyebben meg tudjam tűzni az alját!

A kiválasztott fekete köpeny azonban a bokája fölött libegett.

- Szép szál legény lesz magából, ha felnő! – mosolygott a boszorkány. – Ilyenkor sajnálom, hogy már férjnél vagyok!

Piton ettől félrenyelt, és kis híján megfulladt a köhögéstől.

Amikor a három egyentalárt méretre igazították, a fekete köpeny következett. Ebben kezdte otthonosabban érezni magát, de ez a megkönnyebbülés csak átmeneti volt. Ugyanis McGalagony, aki eddig némán figyelte az eseményeket, megszólalt:

- Köszönjük. Akkor most lássunk egy dísztalárt is.

Piton épp azon volt, hogy lelépjen a székről, amikor Madam Malkin ismét méregetni kezdte az ujja hosszát, nyilván a báli ruhának. Ennek az lett az eredménye, hogy Piton nagyot puffanva a padlón landolt. Rémülten nézett fel a tanárnőre:

- A micsodát?

- Egy dísztalárt, Allyway. Dumbledore professzor úgy informált, hogy a karácsonyi szünetet is Roxfortban kívánja tölteni, mivel igen körülményes lenne hazautaznia. Ez pedig azt jelenti, hogy részt kell vennie a hagyományos bálon, ahol a dísztalár viselete kötelező.

Ha akkor az öreg igazgató ott lett volna, biztos megfojtja. Madam Malkin mérőszalagjával. MIÉRT? Nyugodtan elrejtőzhetett volna valahol, és a változatosság kedvéért, azt csinálhatott volna, amit akar.

- Ne nézzen rám így, higgye el, eddig még senki nem hallt bele.

Időközben feltápászkodott a földről, és lemondóan hagyta, hogy Madam Malkin az összes létező vacak talárját kihozza.

Lila. Piros. Aranybarna. Rózsaszínes-barna. Neonzöld. Narancs. Minek nézik ezek, bohócnak? Bíbor csillagokkal. Albus II fiatal kivitelben.

- Fekete nincs? - kérdezte bátortalanul.

- De van – felelte kedveszegetten Madam Malkin. – De az nem állna jól neked. Elég vékony alkat vagy, és a fekete ezt csak jobban kiemelné. És a lobogó köpeny részével úgy festenél, mint egy alultáplált denevér.

Na puff. Úgy látszik mégsem volt olyan jó Dumbledore átalakítása.

- Akkor esetleg valami egyszínű… sötétebb zöld?

- Van egy, de az arannyal van szegélyezve. – A mintázat Lucius talárját idézte, melynek szegélyét sajnos túl sokszor kellett közelről szemlélnie. Megborzongott.

- Nem, köszönöm, ez nem annyira…

- Miért nem próbálod meg a pirosat? – kérdezte Minerva. – A fekete hajadhoz nagyon jól menne.

Még csak az kéne, hogy a Griffendél színeiben parádézzak! Micsoda égés lenne. A Mardekár házvezetője, piros talárban. Ha ezt Black meghallaná, nem élné túl. Mármint Black. Nem, nem azért mert halálra röhögné magát, hanem mert átvágná a torkát, hogy ne adhassa tovább a történetet.

- Nem is tudom. A piros nem annyira az én színem. Kék esetleg?

Madam Malkin elmosolyodott.

- Tudhattam volna kicsikém, hogy azért még ragaszkodsz a régi iskoládhoz. Na várj.

Visszament a raktárba, és megjelent egy ölre való Lockhart-színű ruhával.

- Én valami sötétebbet…

- Csitt nyuszkó, ezt nézd meg!

Kihúzott a kupac alól egy halom kék talárt, a vécékéktől a szinte feketéig volt benne minden: akvamarin, égszínkék, türkiz, tengerkék.

Egy sötét matrózkéken megakadt a tekintete. Messze a legnormálisabb azok közül, amit eddig látott.

- Ezt fölpróbálhatnám?

- Természetesen! Bújj bele! – Piton megadóan engedelmeskedett.

- Kicsi hajtunk az ujján, egy kicsit igazítunk az alján… Kész. Nézd meg a tükörben.

Piton belepillantott. Nem olyan vészes. Elvégre, majdnem fekete.

- Köszönöm, ez jó lesz. – McGalagony csalódottnak tűnt.

- Adhatok még valamit, drágaságom?

- Köszönöm ne…

- Harminc pár fekete zoknit – szólt közbe McGalagony. Piton megpördült a tengelye körül, és döbbenten nézett a kollégájára. Az lemondóan felsóhajtott. – Ne mondja, hogy nincs rá szüksége! Az előbb, amikor a rövid talárt próbálta, láttam, hogy ami magán van, akár az apjáé is lehetne! A gumi meg teljesen kinyúlt, nem tart semmit!

Ha Minerva az alsóneműjével folytatja, még ma megöli Albust, amiért nem mehetett egyedül vásárolni.

Elvörösödve lehajtotta a fejét, hogy ne lássa a tanárnő, ahogy szikrákat szórnak a szemei. Nem lenne jó, ha már most büntetésben landolna.

- A többi ruhájára már gondolni sem merek! Válasszon minden mást is!

Piton pedig elment nadrágokat és pulóvereket próbálni. Természetesen mindet feketét.

Amikor kiléptek a boltból, kis híján összeroskadt a rengeteg csomag alatt. Az öt egyentalár, köpeny és dísztalár mellé vett három fekete farmert, két vékony, fekete vászonnadrágot, két fekete kasmír pulóvert, két fekete kötött pulóvert, három fekete pizsamát, öt fekete inget, négy fekete pólót, Madam Malkin unszolására egy fekete és egy narancssárga rövidnadrágot, két tucat fekete alsónadrágot, két fekete törölközőt, egy fekete fürdőköpenyt. Az egyik volt diákja épp akkor sétált be a boltba, amikor csomagoltak. Furcsán ránézett, és megkérdezte:

- Mi van szépfiú, most a hullaházba készülsz? – Legnagyobb szerencsétlenségére McGalagony is az új dísztalárját próbálta, így nem látta, amikor Piton kiverte a gyerek két fogát, aki sietve távozott.

Amikor mögöttük is becsapódott az ajtó, hallani vélte, hogy Madam Malkin egy álomutazást tervezget a Bahamákra.

Legszívesebben vette volna a pálcáját, hogy lekicsinyítse, de 1.: nem éri el a szatyroktól. 2.: kicsi a valószínűsége, hogy a súlycsökkentéssel kombinált bűbájt ennyi idősen valaki tudja. Még Granger sem. McGalagonyt meg nem akarta megkérni, nehogy már tartatlannak nézze.

Amikor azonban az utca közepén majd leszakadtak a vállai, úgy döntött, nincs más választása:

- Tanárnő? Megtenné, hogy a Freviosával összezsugorítja ezeket a csomagokat? Nem hiszem, hogy a Czi… a könyvesboltban örülnének nekünk.

McGalagony elképedve nézett rá, hogy ismeri a bűbájt. Piton biztos volt benne, hogy ezzel is egy jó pontot szerzett. Mint azzal, hogy megdicsérte az új dísztalárját.

A Czikornyai és Patza hemzsegett a diákoktól, Perselus pedig százszor elátkozta magát, amiért nem cserélte le a világoskék talárját.

Egy lopott vágyakozó pillantást vetett a bájitalrészleg felé, de követte a tanárnőt a pulthoz, ahol mindent elkértek, ami a listán szerepel.

- Tanárnő? Ha nem lenne baj, én még körülnéznék… más könyveket is szoktam venni, alternatív forrásnak.

McGalagony szinte észre sem vette, ahogy eltűnt mellőle, annyira elmélyülten vitatkozott a legújabb keverék-fajok átváltoztatásáról szóló cikkről.

A manók mostanra biztosan összerakták a ládáját. Ha a régi könyveit is visszakapja, nem lesz baj. Azért kell egy pár másmilyen könyv is, nehogy gyanút keltsen a rengeteg bájitaltannal. Választott három bűbájtant, négy átváltoztatástant (Minervának lelkesen csillogtak a szemei, mert még nem tudta, hogy mindössze dísznek szánja a polcra), és asztronómiát, három ősi rúnákat, két számmisztikát, egy gyógynövényeset, két jóslástant (elvégre az a speciális területe, nem? ) egy bájitaltant (arra már régóta vágyott, és magában fohászkodott, hogy McGalagony észre ne vegye, hogy mennyire magas szintű). És végül, de nem utolsó sorban, becsempészte közéjük a Meztelen szeretők az éjszakában-t. Amikor a pultra tette a könyveket, jelentőségteljesen az eladóra nézett, biccentett McGalagony felé, és kacsintott. A pénztáros vette a lapot, és a regény pillanatokon belül eltűnt egy papírtáskában.

Az újabb szerzeményeit egymaga meg se tudta volna emelni, így ezek is lekicsinyítve landoltak egy szatyorban a többi mellett.

A következő útjuk a patikába vezetett. Bár égett a vágytól, hogy szakértő módra maga válassza ki az összetevőket, ellenőrizze a minőséget, és beszerezzen néhány különlegességet is, nem tette. Hagyta, hogy az eladó unott képpel mérje ki a leggyakrabban használt összetevőket. Úgy, ahogy jön. A bájitalóra kész szenvedés lesz.

Miután vérző szívvel kilépett a patikából, már nem maradt más hátra, mint hogy dehoppanáljanak. Üstje, mérlege, teleszkópja volt, állatra meg nem volt szüksége. Miközben felfelé baktattak a kastély kapuihoz, McGalagony ismét magyarázni kezdett:

- A tanév csak egy hét múlva kezdődik, és amíg nincs beosztva valamelyik házban, nem mondhatom, hogy aludjon a hálótermükben. Egyelőre egy vendégeknek fenntartott különszobát kap, de ne szokjon hozzá túlságosan.

Piton bólintott. Követte a tanárnőt a negyedik emeletre. Hát persze. Biztos volt enne, hogy a griffendéles vendégszobát fogja kapni, hogy meglegyen a megfelelő “irányultsága” mire a beosztásra kerül a sor. Minerva biztosan arra fogadott, hogy griffendéles lesz.

Amikor végre becsukódott mögötte az ajtó, hozzálátott, hogy kirakja a ruháit a ládájába, amit a házimanók az ágya lábánál helyeztek el. Miután végzett, az új könyveit is beömlesztette, és a két titkos kis szerzeményét kereste közöttük. Nincs sehol. Hova lehettek? Ha jobban megnézi, hiányzik egy jóslástan és egy asztronómia is. Hirtelen elsápadt. Azok mind egy zacskóban voltak! Az a csomag Minervánál maradt!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.