Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. Süvegem, Süvegem, mondd meg nékem

2008.02.26

Piton aznap este sokáig olvasott, és dolgozott a takaró alatt. Ha már hamarosan úgy is el kell költöznie egy olyan szobába, ahol sok idétlen tanítványával kell együtt laknia, ki akarta használni az utolsó alkalmat, hogy van némi magánélete. Reggel későn ébredt fel, és utána hosszú, elnyújtott fürdőt vett - és Dumbledore utasítása szerint hajat mosott. A tükörről a némító bűbáj hatása lassan kezdett elmúlni, és sértő megjegyzéseket tett az egykori bájitaltanárra, amíg az el nem hallgattatta egy fél téglával. Szóval, a délelőtt kellemesen telt, még azzal együtt is, hogy tizenegy óra fele kopogtak az ajtaján.

Egy határozott mozdulattal a Playwizard legújabb számát a takaró alá gyűrte (25 évesen lemondta a megrendelését, két okból. Egy: már unalmasak voltak a cikkek. Kettő: tanárként elég kellemetlen lett volna, ha a Nagyterem kellős közepén szállítják ki neki reggeli közben.) Most azonban nem tanár, nincs több tizenhétnél, és a hormonjai is rendkívüli rábeszélő erővel bírtak.

- Szabad!

Az ajtón McGalagony professzor lépett be, az arcán aggodalommal.

- Jól érzi magát, Allyway? Nem láttam a reggelinél.

A francba! Tanárként ritkán reggelizett, azonban ezt aligha engedheti meg magának.

- Sokáig olvastam, tanárnő - végül is, ez igaz. - És reggel nem tudtam időben felkelni. - Végül is, ez is igaz.

Az átváltoztatástan tanárnő összehúzta az orrát.

- Akkor javaslom, hogy szellőztessen ki, olyan a levegő itt, mint egy oroszlánbarlangban!

Miért, milyen legyen egy griffendéles vendégszobában? - gondolta Piton, de nem mondott semmit.

- Azonkívül javaslom, hogy rakja össze a holmiját. A vonat délután ötkor érkezik meg, és rögtön utána lesz a beosztási ceremónia, tehát a manók majd átviszik a csomagjait az új hálótermébe. Ide többet nem fog visszajönni. Egyébként pedig elvárom, hogy az ebédnél megjelenjen, és a beosztásra a legjobb ruháját vegye fel.

- Igen tanárnő.

- Még valami. Akármelyik házba kerül is, a hálóteremben nem hagyhatja szanaszét a holmiját. Ez egy disznóól, ami itt van. Sürgősen tegyen rendet, aztán azt csinálhat, amit akar.

McGalagony biccentett egyet és távozott. Ahogy az ajtó becsapódott mögötte, Piton grimaszolt egyet, és kiöltötte a nyelvét, majd ment, hogy összeszedje a szerte-széthagyott koszos zoknijait.

Amikor végzett, sétálni indult a folyosókon. Még utoljára élvezni akarta, hogy nincsenek diákok. Mint minden évben. És esténként sem járkálhat majd a folyosón, mert ha elkapják... Persze a híres Potter mászkálhat, mert ott van az az ostoba térképe, ami...

Hirtelen megtorpant és lefutott az arcából a vér. Valósággal úgy sprintelt Dumbledore irodájáig.

- Haribo! - vágta oda a kőszörnynek a fogai közül.

Az félreugrott, és fél pillanat múlva a tanár már az igazgató irodájában rótta a köröket, miközben idegesen magyarázott.

- ... Szóval, ha ránéz a térképre, akkor tudni fogja, hogy itt vagyok az iskolában. Konkrétabban, hogy én vagyok az. Márpedig előbb-utóbb elő fogja venni, és ha nem is vagyok ott a teremben, akkor is az én nevem lesz a pötty fölött. És Potter mindenbe beleüti az orrát, amibe nem kellene. Utánam fog jönni.

- Ebben igaza van. Nos, ha ez megnyugtatja, akkor majd kölcsön kérem a térképet, így nem lesz lehetősége...

- Nem, Albus, egyáltalán nem nyugtat meg! Miből gondolja, hogy arra vágyom, hogy maga a nap huszonnégy órájában ellenőrizni tudja, hol vagyok, és mit csinálok?

- Nyugodjon meg Perselus, ehhez nincs szükségem a térképre.

----

Mielőtt a délutáni vonat befutott volna, Piton még egyszer megfürdött, és azzal foglalatoskodott, hogy megbűvölje a szoba ajtaját, amiben eddig aludt. Létrehozott egy új jelszót, amit csak ő ismert, és erre mindig ki fog nyílni az ajtó. Így aztán tud majd egyedül fürödni. Nem volt egyszerű, de roppant hasznosnak ígérkezett. Aztán elment fürödni. Még egyszer. A saját fürdőjébe!

Fél ötkor McGalagony professzor kopogott az ajtaján.

- Allyway! A vonat hamarosan befut. Megkérem, menjen le Hagridhoz, és menjen ki vele az állomásra. Ön is az elsősökkel együtt érkezik majd a kastélyba. A csónakázás olyan meghatározó élmény, amitől szerintem senkit nem szabad megfosztani, még ha kicsit idősebb is.

Úgyhogy Piton lesétált Hagridhoz, és a brummogását hallgatta.

-... És akkó' aszongya nekem, hogy nem lehet azzal semmit se csiná'ni, de csak nem hagyhattam ott a szegény párát...

- Hagrid, van egy egyszerű főzet - nem is egyszerű, de ő álmában is meg tudná főzni - ami az összes lóhoz hasonló vagy olyan részletet tartalmazó mágikus állat krónikus patagyulladását megszűnteti. Majd megfőzöm neked.

- Azannya... Ha ezt tudtam volna, sokkal könnyebben meggyógyítottam volna az unikornist! A hipogriffekkel is működik?

- Nem, a hipogriffekkel nem, azokban nincs semmi lószerű. Hát persze, hogy működik.

Hagrid csodálkozva nézett rá, de nem szólt semmit. Látszott rajta, hogy nem tud mit kezdeni a segítőkészségével és az epés megjegyzésével, pláne így kombinálva.



Alighogy kiszálltak a csónakból, diákok árasztották el a peront. Hagrid pedig olyan hangerővel kezdett üvölteni, hogy Perselus kénytelen volt befogni a fülét.

- Elsősök! Elsősök! Ide hozzám! Gyerünk, másszatok be… minden csónakba legfeljebb négy ember, és nem több!

Hamarosan a csónakok megteltek izgatottan mocorgó kisgyerekekkel, és Perselus " kénytelen volt " kettejükkel ordítozni, amikor egy harmadikat kis híján belöktek a vízbe. Unottan hallgatta a fecsegésüket, amikor észrevette, hogy ketten őt bámulják. Az egyik az ostoba Anthony Goldstein húga volt. Kiköpött bátyja.

- Miss Goldstein, nem találna valami érdekesebbet, amivel lekötheti becses figyelmét?

A lány zavartan elpirult, a másik gyerek, meg ugrálni kezdett, hogy majd' felborultak.

- Mondtam én, hogy látó! Még sosem találkoztatok, mégis tudta a neved! Ugye kaphatok egy autogramot rúzzsal a táskámra?

Piton a hátralévő időben, míg felértek a kastélyig csukva tartotta a száját. Igaza volt McGalagonynak: a csónakázás meghatározó élmény volt, de nem kihagyhatatlan. Ugyanakkor el kellett ismernie, alábecsülte Minerva és Rolanda képességeit: még csak most érkeztek meg a diákok, és máris mindenki tudta róla, hogy „látó”.

A gondolatai akörül keringtek, hogy hogyan tudna titokban kísérletezni, és észre sem vette, ahogy a csónakok befutottak a kastély alatti kikötőbe, amikor Dumbledore elkérte Harrytől a térképet, amikor McGalagony a házakról magyarázott, és egyszer csak azon kapta magát, hogy az elsősökkel együtt vonul be a Nagyterembe.

Amikor megálltak, Dumbledore felállt.

- Mindenkit sok szeretettel üdvözlök egy újabb vidám tanév kezdetén, és nagyon remélem, hogy nem csak a könyveket töltik meg firkákkal, hanem a fejüket is tudással. Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Antonius Allywayt, aki a Beauxbatonsból érkezett hozzánk, és az utolsó évét itt fogja eltölteni veletek Roxfortban.

Piton hallotta, hogy a Mardekárnál egy gyerek meglöki a bátyját: "Ez verte ki a fogamat!" Crak dühösen ropogtatni kezdte az ujjait, és Pitonnak be kellett ismernie, hogy alig várja, hogy a nagydarab, denevéragyú tanítványát is kezelésbe vegye egy-két jól irányzott átokkal.

Gondolataiból McGalagony térítette magához, amikor megjelent a Teszlek Süveggel. A teremben csönd lett, mindeni a Süvegre függesztette a tekintetét.

A kopott fejfedő hamarosan dalra fakadt:


Több mint ezer éve volt, hogy Roxfort megalakult.
Négy nagy mágus összeült,
virágzó tervet közösen szült.
Hugrabug és Hollóhát,
Griffendél és Mardekár...


Piton figyelme ismét elkalandozott. Sosem tudta díjazni a süveg ócska rímeit. A tekintetét végigfuttatta a Hollóhát asztalán. Opp! Ott van három szabad hely. Ha oda, középre beül, és ha elég mogorván viselkedik, talán békén hagyják vacsora végéig. Tovább úgyse nagyon. Ahogy ismeri ezeket, mesedélutánt kell majd tartania. Ismét McGalagony térítette magához.

- Akinek a nevét olvasom, az ide jön, leül, én a fejére teszem a Süveget, és az beosztja valamelyik házba. - Piton látta, hogy sokat sejtető pillantást vált Bimbával, Flitwickkel és Vectorral, a Mardekár jelenlegi vezetőjével. Olyan biztos volt benne, hogy rá fogadtak!

- Allyway, Antonius!

A bájitaltanár odasétált a székhez, és leült. Egy pillanatra a Griffendél felé tévedt a tekintete, és látta, hogy Potter, Weasley, Granger összehajolva susorognak valamiről. Bármit megadott volna érte, ha egyszer előre tudhatja, hogy mire készül az az idegesítő szemüveges kis mitugrász.

A képet azonban hamarosan eltakarta a Teszlek Süveg, ahogy a szemére esett. Akkor meghallotta a cérnavékony kis hangot.

Semmit sem kell érte megtenned. Majd én segítek - mondta, és mielőtt Piton tiltakozott volna, már ki is nyílt a karima melletti repedés - GRIFFENDÉL!

Legszívesebben lekapta volna a fejéről a Süveget, és két lábbal megtaposta volna, amikor felhangzott az ujjongó taps az egyik asztalnál. A tőle telhető legjobb mosolyát erőltette az arcára, és ökölbe szorított kézzel megindult feléjük. Nem lehet igaz... Csak álmodik... Micsoda égés... A szeme sarkából látta, hogy Hagrid a hüvelykujját feltartva gratulál, Dumbledore kissé megemeli a kupáját, és iszik a döntésre. Ó, hogy bele tudná fojtani a sütőtöklevébe! McGalagony elégedett, fensőbbséges pillantásokat vetett a másik három kollégájára, akik elvesztették a fogadást.

Ahogy haladt az asztal felé, az egész olyan volt, mint egy lassított felvétel, mint egy lidérces álom: A Creevy testvérek szabályosan ugráltak a pad tetején - sosem volt több eszük, mint egy hangyának -, Brown és Patil sokatmondó pillantásokat váltottak, Weasley lelkesen integetett, és Miss Weasley Potter karjába kapaszkodva próbálta jobban szemügyre venni. Hirtelen rosszul lett a gondolattól, hogy a kviddicsmeccseken majd neki is így kell örömködnie, ha a Griffendél pontot szerez. A Mardekár ellenében!

Egyszer csak érezte, hogy egy kar megragadja, és lehúzza a padra. Longbottom és Granger között találta magát. Ez nem lehet igaz! Egy évig egy szobában Potterrel, Weasleyvel - oldalra pillantott - Longbottommal! Lassan kezdte felfogni, hogy mi történt vele. Griffendéles lett. Ott ücsöröghet a kandalló előtt Potterrel, Weasley horkolásától nem tud majd aludni, és írogathatja Longbottom bájitalháziját, mert a Griffendélesek összetartanak, nem fojthatja bele a Creevy testvéreket a tóba... A világ lassan forogni kezdett körülötte, és már nem is hallotta a körülötte ülők zajongását, amíg hirtelen minden elsötétedett.

Amikor magához tért, egy vörös hajú, hosszú orrú, egy fekete hajú, szemüveges és egy barna, bozontos hajú fej hajolt föléje. A francba! Inkább maradt volna eszméletlen. Lassan feltápászkodott.

- Jól vagy? - kérdezte Granger aggódva.

- Igen csak azt hiszem ... Nem számít. - Visszaült a helyére. A feje lassan kezdett kitisztulni, és hallotta, ahogy McGalagony Trudo, Andyt hívja a beosztásra. Megrázta a fejét. Észrevette, hogy a Mardekár asztalánál Malfoy széles vigyorral utánozza, ahogy lefordul az asztaltól. A tenyere viszketni kezdett. Rámordult a vele szemben ülő Ronra:

- Weasley, tíz centit jobbra! - a kviddicsbajnok azonban elmerülten beszélgetett Potterrel.

- Weasley, tedd már a hátsódat tíz centivel jobbra azon a padon, mielőtt téged is megátkozlak!

Ron riadtan ugrott odébb, és még látta, ahogy a pad alatt Piton egy átkot küld a Mardekár asztala felé, a háta mögé. Gyorsan megpördült, és még látta, ahogy bokán találja Malfoyt, aki erre belefejelt a sütőtökleves kancsóba, és mindenkit beterített maga körül.

És Roxfort életében először a griffendélesek is üdvrivalgásban törtek ki, amikor a Teszlek Süveg egy diákot (Twinger, Roland) a Hugrabugba osztott be.

Piton elégedetten vette tudomásul az elismerő pillantásokat.

- Azt a... !

- Nem semmi! Én is szeretném megtanulni!

- Szegény kis mardekárosok! Kénytelenek lesznek hajat mosni! Csak bele ne haljanak!

Várhatóan, Miss Granger nem lelkesedett a bemutatóért.

- Erre semmi szükség nem...

- Ugyan már, Hermione! Malfoy egy görény, és megérdemelte! Szép húzás volt, Antonius! - mondta Harry és kinyújtotta a kezét az asztal fölött, hogy megrázza Pitonét. - Én Harry vagyok, ő pedig Ron.

- Neville.

- Dean.

- Seamus.

Piton mindegyikőjükkel komolyan kezet rázott. Láthatóan sokat javított a státuszán, hogy megátkozta Dracót.

Amikor végre az utolsó diákot is beosztották (Weddishlaw, Phoeby Hollóhát), ismét az igazgató emelkedett szólásra.

- Két fontos változást szeretnék bejelenteni a tanári karban, mielőtt megkezdjük ínycsiklandozó lakománkat, melynek végén, idén először, egy meglepetés édesség is lesz! Jómagam nagyon megszerettem a nyáron, amikor...

McGalagony megköszörülte a torkát.

- De ez most mellékes. A sötét varázslatok kivédését idén Roger Alpherd fogja tartani! - halovány taps. Egy középkorú, magas, barna hajú, jól fésült tanár felállt a sor közepén. Parvati hallhatóan felsóhajtott. - A bájitaltan oktatását idén Laury Folstone kisasszony veszi át, a Mardekár új házvezető tanára pedig Vector professzor lesz!

Az előbbi bejelentést kitörő tapsvihar fogadta minden asztalnál, kivéve a mardekárosokat. Piton hallotta, hogy Weasley megszólalt.

- Szerintetek mi történt a vén, zsíros hajú denevérrel? - A hangjából ítélve neki teljesen mindegy volt, ha valami nagyon kellemetlen.



A hálátlan kis csürhe!- gondolta Piton. - Az ember mindent megtesz, hogy a gyűszűnyi agyukba préselje a bájitalkészítés nemes fortélyait, és az a hála, hogy ujjonganak, amikor eltűnik...

- Ron! - fortyant fel Granger. Piton az asztal alatt ösztönösen sípcsonton rúgta a vörös hajú gyereket, aki meg volt győződve, hogy Hermione volt a tettes. - Lehet, hogy nem volt kedves, de nagyon értett a bájitalokhoz. És Dumbledore is megbízott benne. Engem aggaszt, hogy a Rend sem tudja, hol lehet...

- Persze. Te mindig is inkább mellette álltál ki, akármilyen szemét is volt! - Ron Pitonhoz fordult. - Hermione már csak ilyen. Egyébként pedig ne törődj vele, hidd el, mindenkinek jobb lesz a görbe orrú vámpír nélkül!

Parvati és Lavander a pad alatt nézegették a horoszkópjukat, amikor egyszerre felsikoltottak.

- Miss Patil, Miss Brown, ha nem akarnak már most pontokat veszíteni, ajánlom, hogy fogják vissza magukat!

A két lány megigézve bámult rá, mire az egyik megszólalt.

- Istenem... Szóval igaz!

- Egy látó Roxfortban!

Hermione megvetően felhorkantott. Még hogy látó!

- Miss Granger, ha most lediktálom, hogy milyen kérdések lesznek a bájitaltan RAVASZON, sikerül meggyőznöm?

- Nyugodtan hívhatsz Hermionének - felelte epésen - ha komolyan látó vagy, tudnod kellene, hogy senki fejét nem szoktam leharapni. - Mielőtt azonban visszavághatott volna, kérdések tömege kezdett záporozni.

- És melyik a kedvenc kviddicscsapatod? - A kérdés persze Pottertől jött.

- Nincs kedvenc csapatom - felelte. - Egyszerűen szánalmasan játszanak, valamennyien.

Ronon látszott, hogy nem tetszik neki a válasz, Hermione viszont reménykedni kezdett, hogy talán vele nem csak a kviddicsről lehet beszélni.

- Ha annyira magabiztos vagy, miért nem mutatod meg, hogyan kell?

Piton először nem mondott semmit, csak hidegen végigmérte. Ez magában elég lett volna ahhoz, hogy visszavonulót fújjon a gyerek.

- Meg fogom mutatni - felelte halkan. És akkor eszébe jutott, hogy még mindig Potter a csapatkapitány. A hátán végigfutott a hideg.

A légkör kezdett feszült lenni, és Hermione rákérdezett az egyetlen dologra, amiről hosszan tudott beszélgetni:

- És... hmm... Melyik a kedvenc tantárgyad?

Harry és Ron összenéztek, majd kifakadt belőlük a nevetés.

- Hermione, te sosem változol...

- Hermione állandóan a könyvtárban van, és tanul valamit - mondta Neville Pitonnak magyarázatképp. - Ő a legjobb az évfolyamban!

Mire az édességekhez értek, már mindenki mesélt a családjáról, elmondta, melyik a kedvenc kviddicscsapata, tantárgya (erről inkább csak Hermione beszélt). Amikor az utolsó tálak is kiürültek, és az összes meglepetés-gumicukor elfogyott, nyújtózkodni kezdtek, és már mindenki az ágyáról álmodott. Piton is, de az övében már az az idióta Laury Folstone fog aludni, ő meg mehet a Griffendél-toronyba...

És mentek. Granger és Potter... nem, Harry és Hermione vezették az elsősökkel együtt (mintha nem tudta volna magától). Elgondolkodva kaptatott felfelé a lépcsőn, amikor nekirohant az előtte állóknak. Felnézett, és látta, hogy a fejük felett Hóborc lebeg, és égő fáklyákkal zsonglőrködik, Hermione meg megpróbál szót érteni vele.

- Hóborc, szólni fogok a Véres Bárónak! Ezt akarod?

- Hóborcka nem csiná' semmit se'! És Miss Okostojás nem tudja, hol a báróóóóó! - Nyekegte, és véletlenül leejtette az egyik fáklyát. Hermione felsikkantott, hátrébb ugrott, és egy locsoló bűbájjal eloltotta. Piton megszólalt.

- Azt hiszem, nem értetted, amit Hermione mondott. Félre az útból!

Az idősebbek elkeseredetten felnyögtek. Ők már tudták, hogy nem célszerű ujjat húzni a kopogó szellemmel. Hóborc lassan felé fordította a tekintetét, és hirtelen Piton felé lendült. Az egykori bájitaltanár azonban előrendítette a pálcáját, amiből egy aranyszínű fényfonál röppent ki, és gúzsba kötötte a szellemet. Hóborc mozdulni sem bírt, hiába feszegette a köteleket. És a többiek kacagva jutalmazták a mutatványt.

- A továbbiakban, ha azt mondom, hogy félre az utamból, azt komolyan is gondolom. Remélem megértetted - tette hozzá Piton, mintha észre sem venné a sikerét. Épp azon volt, hogy otthagyja a szellemet, amikor az éktelen káromkodásba kezdett. Lassan visszafordult.

- És mosd ki a szád! Suvickusz!

A kísértet köhögve, fulladozva elvánszorgott a legközelebbi falon keresztül.

Ron odasúgta Harrynek:

- Most vagy nagyon meg fogja bánni, vagy végre lesz valaki a Griffendélben is, aki parancsolni tud Hóborcnak!

A kis túlélő elvigyorodott, és tovább indultak a klubhelyiség felé.

A szobában hat baldachinos ágy volt. Az övé az ablak mellé került, közvetlen Potter mellé. Na puff. Csak abban reménykedett kilátástalan helyzetében, hogy éjszakai séta után a kis túlélő nem fog rossz ágyba visszafeküdni.

Piton ruhástól bemászott az ágyba, és összehúzta a függönyt, ott vette át a fekete pizsamáját. A többi griffendéles csodálkozva nézte, mit csinál. Dean összenézett Seamusszal, majd vállat vont.

Piton már nem merte széthúzni a függönyt, nehogy meglássa Potter vagy Weasley (ne adja isten Longbottom) csupasz fenekét. Persze, ha a lányok hálójában lett volna...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.