Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8. Kviddics

2008.02.26

Piton a vállára vette seprűjét, és a többi griffendélessel együtt megindult a kviddicspálya felé. Albus nyaggatására végül feliratkozott azok listájára, akik szerettek volna bekerülni a kviddicscsapatba. És kénytelen volt észrevenni, hogy a kezdeti szóváltásuk ellenére, Ron kíváncsian várta, mit fog produkálni a seprűn. Neki is az volt az érdeke, hogy a Griffendél győzzön. Épp a fizikai erőnlét fontosságáról vitatkoztak, amikor vihogó nevetés ütötte meg a fülét. A volt bájitaltanár az égre emelte a tekintetét, és türelemért fohászkodva lecsukta a szemét. Már megint. Nem lehet igaz.

Az egész hete azzal telt, hogy órára járt, házit írt, és megpróbálta kikerülni Lavandert és Parvatit. Magában hálát adott az égnek, hogy külön fürdőt használhatott, és láthatatlanná tudott válni. Észrevette, hogy esténként, amikor elment fürödni, a lányok mindig véletlenül a fiúk zuhanyzója fele jártak.

Ha nem lett volna elég nekik, hogy új fiú volt, akkor rátett a dologra még egy lapáttal, hogy már az első héten büntetésben landolt, ugyanis összetűzésbe került az új sötét varázslatok kivédése tanárral, aki nehezményezte, hogy ő volt a gyorsabb. Azóta, mióta minden este neki kellett felmosni Roxfort összes folyosóját, jobban kezdte értékelni a tisztaságot, a háztartási bűbájokat, és kis kutatást folytatott utánuk a könyvtárban. Ennek ellenére az iskolában hamar híre ment az első sötét varázslatok kivédése órájának, és egész vad változatokat is hallott. Maga is kénytelen volt többször elmondani, mi történt, mert azt túlzásnak tartotta, hogy gumikacsává változtatta volna Rogert.

Még nem felejtette el a hosszas beszélgetést Earnyvel.

- ...És akkor bemostál neki!

- Nem, nem mostam be senkinek! Tudod, mit, inkább elmondom, hogy mi történt - sóhajtotta. - Bejött ez a szépfiú, és elkezdett jópofizni, kicsit, mint Lockhart, ha tudod, mire gondolok. Legalább annyira el volt telve magától, de kicsit több humorérzéke van. Legalább is azt hiszi. - Ez az óra élete végéig kísérteni fogja.

A tanár sugárzó mosollyal belépett a terembe, sötétkék talárban. Előkapta a pálcáját, megidézett egy patrónust. Aztán bonyolult lengetéseket mutatott be, és különböző védekező átkokat szórt néhány gyerekre. Hatásosak és látványosak voltak, a lányok egyiket-másikat meg is tapsolták.

- Úgy látszik, ez legalább tudja, mit csinál - súgta Harry Pitonnak.

- Szervusztok, fiúk, lányok! Nos, eljött az idő, hogy sötét varázslatok kivédését tanuljatok. Odakint most veszély leselkedik mindenkire, ezért célszerű megtanulni mindent, amit mutatni fogok. Itt a saját életetekről van szó, de nem akarom, hogy úgy érezzétek magatokat, mint egy kriptában, úgyhogy mindezt játékosan fogjuk tenni! Először is, kaptok trükkös pálcát, amiben festék töltet van. Csatát fogunk rendezni! Akit eltalált a festék, az meghalt. Nem játszhat tovább. A házak egymás ellen lesznek! Próbáljatok kitérni a sugarak elől! Fejlesszétek a reflexeiteket!

Tíz perc múlva mindenki sikoltozva festéket lövöldözött, és úgy nézett ki a tanterem, mint egy csatatér. Piton azonban komoran állt egy sarokban, és várta, hogy vége legyen. Amikor már Terry Boot kivételével mindenki "halott" volt, megköszörülte a torkát.

- Kiszórakoztátok magatokat? Vicces volt egymásra lövöldözni? Mert szerintem egyáltalán nem az. Volt már egyikőtök is Potteren kívül igazi csatában? Néztetek már olyan emberek szemébe, akik a halálotokat kívánják? Akik komolyan ártani akarnak? Azt hiszitek, ott vigyáznak arra, hogy ne lépjenek a sérültekre? Hogy ott vannak olyan szabályok, hogy ketten nem támadnak egy ellen, hogy senkit nem ér hátba lőni? Ott nincsenek szabályok. Csak te vagy, a pálcád, a barátaid, a hited, a képességeid, a szerencséd, és a halál. Szerintetek milyen érzés végignézni, hogy aki közel állt hozzátok meghal? Hogy vérben úszik a földön, de nem tudtok segíteni, pedig még lélegzik? Most festékben álltok, de képzeljétek el, hogy vérben tocsogtok. Nincs benne semmi vicces, vagy szórakoztató. Ilyennel nem szabad játszani. Meg kell tanulnotok megvédeni magatokat, ami most már, hogy hetedikesek vagytok, nem abból áll, hogy egy halom átkot megtanultok, és kiszórjátok őket. Meg kell tanulnotok fegyelmezni az elméteket, és kihasználni a helyzeteket. Minden képességeteket. Csak ez segíthet túlélni, ha bajban vagytok. Odakinn olyanok mászkálnak, akik valamennyiünket holtan akarnak látni. És ha ők találnak el, azt nem lehet majd kimosni a talárból. És ahhoz is, hogy megvédjétek magatokat, hogy ha szükséges, a barátaitokért ölni tudjatok, ahhoz is rengeteg erő kell. Nem ahhoz, hogy kiszórd az átkot. Hanem ahhoz, hogy életet olts ki vele. A ruhádból kimoshatod a vért, de sosem fogod elfelejteni, hogy olyan lett a kezed. Ha ők találnak el, nem fogtok felkelni és tovább élni. Ők csak egyszer fognak eltalálni. És nem engedhetitek meg magatoknak. A sötét varázslatok kivédése nem egy tantárgy: ha nem válik az életetek részévé, mind meghaltok. Ha túlélitek is a háborút, megfontolatlanul nem húzzátok sokáig. Én... Láttam kegyetlen dolgokat. El sem tudjátok képzelni, mi vár odakint benneteket. Ezt... Tartsátok észben.

A tanár döbbenten hallgatott, majd megköszörülte a torkát.

- Ugyan, fiúk, lányok, igaz, hogy veszélyes dolgok vannak odakinn, de kevesen vannak a nagyon kiképzett sötét varázslók. Ennyire nem komor a helyzet. Igen, fontos hogy megtanuljatok mindent, amit én mutatok, de Mr Allyway kicsit túloz. - Olyan mosollyal nézett az egykori bájitaltanárra, mint egy elmebeteg gyerekre szokás. Perselus agyát elöntötte a vér.

Egy mozdulattal előkapta a pálcáját, és hangtalanul kirántotta a szőnyeget a tanár lába alól. Az nagyot koppanva hátraesett. A lányok rémülten felsikoltottak.

- Álljon fel - mondta Piton higgadtan.

A tanár kegyetlenül dühösnek tűnt, amikor feltápászkodott.

- Elment az eszed? Súlyos kárt is tehettél volna bennem! Büntetés, ma este, Mr Frics irodája!

Piton komoran a szemébe nézett.

- Emelje fel a pálcáját, és védekezzen. Használja a bűbájokat, amiket bemutatott, mert meg fogom támadni. Megmutatom, hogy nem kell ahhoz képzett sötét varázslónak lenni, hogy komoly veszélyt jelentsen valaki.

- Ebből elég! - próbálta menteni maradék kis tekintélyét. - Büntetőmunka egész hétre, és most azonnal megyünk az igazgatóhoz.

Piton rászegezte a pálcáját.

- Emelje fel a pálcáját. Fegyverezzen le, és elismerem, igaza volt. De addig nem megy sehova. Leengedte a karját, hogy előnyt adjon a tanárnak. Végül az megigazította a haját, és látszott rajta, ráébredt, csak akkor őrizheti meg a tekintélyét, ha saját kezűleg intézi el Pitont. Hirtelen meglendítette a pálcáját, és egy bonyolult lengetés közepén volt, amikor egy tárgymozgató bűbájjal (Locomotor mortis, 3. osztály) lendületbe hozott szék lesöpörte a lábáról. Piton várt, amíg a tanár ismét lendítette a pálcáját, hogy bemutassa az ő módszerének fölényét, majd a tanár saját köpenye a arcára bukott a fején keresztül, ideiglenesen megvakítva. Az egykori bájitaltanár megvárta, amíg ellenfele talpra próbál állni, majd egy nyisszantó bűbájjal elvágta a nadrágja szíját, és az hasra esett. Ezután könnyedén magához hívta a földön fekvő férfi pálcáját.

- Látja? Pedig minden kis bűbáj legfeljebb negyedikes tananyag. De ha a legelején a székkel a fejét sodrom el, nem a lábait, többet nem kel fel.

Ezek után Dumbledore-nak és McGalagonynak minden kapcsolatára és ismeretségére szükségük volt, hogy ne rúgják ki helyből. De itt volt, a tanár is, igaz a legcsekélyebb tekintély nélkül, de azóta naponta büntető dolgozatot írt, felmosni járt, és az óráin hallgathatta a sértő megjegyzéseit. Ugyanakkor Dumbledore közölte vele, ha meg mer nyikkanni, személyesen tekeri ki a nyakát.

Odaértek az öltözőkhöz, és Ron elégedetten nyújtózkodott.

- Annyira szép a változatosság kedvéért, hogy nem engem, Harryt és Hermionét utálja az egyik tanár, hanem valaki mást. Bocs, tudom, neked nem jó, de gondold el, mi is így voltunk hat éven keresztül, amíg az a szemét tanította a bájitaltant.

És Piton kezdte megbánni bűneit.

Elgondolkodva nézte, ahogy a fiatal diákok lassan leszállingóznak a kastélyból. A viszonylag értelmesebbek a lelátókon helyezkedtek el, azok, akik semmire nem voltak alkalmasak a pálya mentén gyülekeztek, a seprűikkel. A Creevy testvérek lopott pillantásokat vetettek az egyik dúskeblű, ötödéves leányzóra, és Piton elismerte volna, hogy jó ízlésük van, ha a nevezett hölgy nem lett volna teljesen elveszett bájitaltanból.

Néhány lány a barátjának integetett bíztatóan, mások sok szerencsét kívántak, vagy vadul csókolóztak, amikor befutott Parvati és Lavander. Szó szerint, mégpedig a pálya közepére. Pompomlánynak öltözve.

Piros kis top és rövidnadrág volt rajtuk, és aranyszínű pamacsokat tartottak a kezükben. A bájitaltanár mellett álló Dean úgy bámulta őket, hogy a száját is nyitva felejtette. A két griffendéles Barbi szökdécselni kezdett, de láthatóan több sikert értek el a ringó idomaikkal, mint az egyszerű kis koreográfiájukkal.

- Min- dent -bele! An- to -nius! Ben - ne leszel, a csa- patban! Hajrá!

Harry, amikor meglátta a kis műsort, félrenyelt, és többször is hátba kellett veregetni, hogy meg ne fulladjon.

- Ez borzalmas! - fakadt ki végül. A mellette álló Ron azonban nem osztotta a véleményét. - Hol van Hermione?

- Ember! Hova tetted az eszedet? Ezt nevezed te ritmusnak vagy rímnek?

- Harry, ki beszélt itt arról, hogy mit mondanak? Nem a költészetük miatt nézi őket az ember.

A csapatkapitány végül kénytelen volt eltávolítani a szurkolókat a pályáról. A próbát eredetileg a terelőkkel akarta kezdeni, de Perselus olyan kétségbeesetten könyörgött a lányok közeledtére, hogy felszállhasson, hogy a kis túlélő nem tudott nemet mondani. És láthatóan Ron sem bánta, hogy a lányok ott fognak ugrálni mellette a pálya szélén.

A bájitaltanár másik tizennégy jelölttel emelkedett a levegőbe. Az első feladatuk, (amivel Harry azokat akarta kiszúrni, akik még életükben nem ültek seprűn) az volt, hogy egymás között dobálják körbe a kvaffot. Aki az első négy körben leejtette, az jöhetett is lefele a pályáról. Harry elgondolkodva nézte a játékosok mozdulatait, és a háttérben még látszott, hogy három barátnője fogja le a zokogó Romilda Vaint, hogy ne essen neki tíz körömmel Harrynek, amiért közölte vele, hogy nem ő az ideális hajtó.


- Mi a véleményed Antoniusról? - kérdezte Ront. Barátja azonban annyira el volt merülve Parvati vizslatásában, hogy előszörre meg sem hallotta.


- He?


Azonban hamar magához tért, és elgondolkodva nézte a fentiek szereplését.


- Technikás. Ilyen fogást még nem láttam. Jók a reflexei, de valahogy furák a mozdulatai, ugyanakkor kiszámíthatatlan. Ez az ellenféllel szemben jó, de én így nem tudnék…


- Ebben igazad van, de most nem erre gondoltam. HÉ! ODAFÖNN! MOST BÁRKI DOBHATJA BÁRKINEK, NEM KELL KÖRBE PASSZOLNI! Arra gondoltam, hogy mi a véleményed róla, mint emberről? - a levegőben pedig folytatódott a harc. További három negyedikes volt kénytelen távozni.


- Olyan... furcsa. Alapjában véve jó indulatú, Hagrid is azt mondta, hogy főzött neki valami piszok bonyolult főzetet, amivel hipogriffeket lehet gyógyítani, meg segített megkeresni az elveszett furkászokat, ugyanakkor állandóan epés megjegyzéseket tesz.


- Igen... De ha azon túljut az ember... Valahol van egy vicces oldala is, nem?


- Igen, pláne ha nem rád teszi a megjegyzéseket.


- De amit még kevésbé tudok megérteni, az az, hogy egyszer született vezető, mint aki már évek óta parancsokat osztogat. És nem azért teljesítik őket, mert félnek tőle, hanem mert... Tekintélyt sugároz. A másik pillanatban meg egyenlő, viccelődik, és engedelmeskedik a tanároknak. Na jó, nem annak a kétbalkezes Rogernek, de ez is valami.


- Igen... mondasz valamit. Az a szöveg, amit Sötét varázslatok kivédésén levágott... Komolyan, sajnálom, hogy nem egy ilyen tanárunk van. McGalagony óráján meg csak ül, és igen tanárnő, igen tanárnő...


Harry felhorkantott.


- Szeretném látni, hogy valaki McGalagonynak nemet mondjon!


- Én is! És lehetőleg Malfoy legyen az!
Harry elvigyorodott, majd komolyan folytatta.


- Igen. És alapvetően zárkózott, de ha segíteni kell, megteszi. Ugyanakkor nem tud azzal mit kezdeni, ha valaki neki segít, vagy megkínálja valamivel, vagy egyáltalán beszélgetni próbál. Mintha... mintha nem tudná, hogy hogyan kell...


- Barátkozni?

- Igen.


Harry épp időben nézett fel, hogy lássa, ahogy McFee hátulról olyan erővel fejbe dobja Irina Frostert, hogy a szegény lány lefejelte a seprűjét, és eleredt az orra vére.


Harry iszonyatos üvöltést rendezett, lerendelte McFeet a pályáról, és amikor találkozott a tekintete Pitonéval, bólintott. Aztán Lavanderékhez fordult, és velük kísértette fel Irinát Madam Pomfreyhoz.

Amikor Perselus felszállt a levegőbe, azt hitte unalmas próbája lesz. De tévedett. Amíg a labda körbe ment, a mellette ülő minden áron őt akarta kiejtetni. Mindig szándékosan alacsonyra és rövidre dobta a labdát, míg a tanár meg nem unta, és a seprű egyik oldalára nem vetette mind a két lábát. Amikor legközelebb jött a labda, mindkét kezével elengedte a seprűnyelet, majd hátrahajolt, hogy csak a behajlított térdei tartották fenn a seprűn. Kinyújtotta a feje fölé (vagy lefele lógva inkább pontosabb: alá) a kezeit, és elkapta a kvaffot, majd ugyanazzal a lendülettel, amivel hátradőlt, ismét kiegyenesedett, és tovább dobta. Ez a mozdulat nyerte el annyira Ron tetszését.

Amikor már össze-vissza dobálták maguk között a kvaffot is volt egy-két parádés megmozdulása. A lába alá céloztak, de egy ügyes mozdulattal felrúgta a labdát, és két kézzel elkapta. Nem sokkal azután, hogy évfolyamtársainak sikerült Romildát levonszolniuk a pályáról, és Irina is elindult a gyengélkedő felé, Harry úgy látta, hogy a megmaradt hat emberből már nem lesz olyan nehéz kiválasztani a három hajtót, és maga is elrugaszkodott. Két jobbnak ígérkező őrző-jelölt ellen kellett gólt lőniük. A legkülönbözőbb hármasok munkáját figyelte, míg végül kiválasztotta Pitont, Deant és Ginnyt hajtónak. Megmagyarázhatatlan volt, de a két fiú úgy dolgozott együtt, mintha olvasnák egymás gondolatait.


A kiválasztott hármas aztán aktívan "közreműködött" a megfelelő őrző kiválasztásában. Linet egyszerűen szánalmas volt, az egyensúlyát is elvesztette, és a gólkarikába kapaszkodva lógott, míg a seprűje elsodródott. Harrynek kellett lehoznia. Gregory egész jó lett volna, ha nem kapja minden alkalommal a feje köré a kezeit, attól tartva, hogy fejbe dobják a kvaffal. Ron a tíz próbából nyolcat kivédett, Seamus hatot. A legtöbb gólt úgy dobták a hajtók, hogy Piton valamilyen megtévesztő irányban lepasszolta a labdát Deannek, aki az őrizetlenül lévő karikán könnyedén át tudta dobni.

Hermione csak akkor futott be, amikor már a terelőnek választott Creevy testvérek ősi törzs táncot jártak a pályán, és Harry komolyan fontolóra vette, hogy valaki mást keres.

- Tudtam! Tudtam, hogy megcsinálod! - kiáltotta lelkesen, és Ron nyakába vetette magát, aki láthatóan élvezte, hogy a figyelem középpontjába került.

Hermione válla fölött a Piton körül szökdécselő Lavanderéket figyelte. Annyira mással volt elfoglalva, hogy azt sem vette észre, ahogy a lány idő közben befejezte a monológját, csak akkor ébredt fel, amikor már visszaindult a kastélyba.


- Harry? Most mi történt?


- Semmi. Hermione megy vissza tanulni, míg mi feltesszük az új neveket a kviddicstalárokra. De szerintem titkol valamit.


- Miből gondolod?


- Egész héten egyszer sem volt a könyvtárban, ennek ellenére rengeteg időt töltött a klubhelyiségen kívül. Ha nem tudnám, hogy le tudná győzni az Imperiót, azt hinném, megátkozták.


Ron aggódó képet vágott.


- Most hogy mondod...


Valaki a hátuk mögött felsóhajtott. A két barát hátrapördült, és Perselusszal találták szemben magukat.


- Miért ez a nagy sóhaj? Az ember azt hinné, nem akartál csapattag lenni...


- Ugyan már, Potter! Az embereknek változnak a szokásaik, főleg a lányoknál.


- Igen! - helyeselt lelkesen Ron. - Az ember sosem tudhatja, mit akarnak, mire gondolnak, mit miért...


- Weasley fiam, neked krumpli van az agyad helyén. Arra próbáltam finoman célozni, hogy azért olyan szeszélyesek, mert időnként menstruálnak.


Ronnak leesett az álla.


- És ha tudni akarod, bájos barátnőd ezt nem akarta az orrodra kötni, ezért hagyott itt olyan hamar. Meg mert nem vetted észre az új fülbevalóját.


- Új fülbevalót? - kérdezte csodálkozva Harry.


Piton az égre emelte a tekintetét.


- Hova tettétek a szemeteket? Nem láttátok, hogy végig a hajával játszott? Mikor láttátok Hermionét így viselkedni?


- Iöh...


- Egyszer sem.


- Nos azért csinálta, hogy felhívja magára a figyelmet.


- Antonius... mondasz valamit. Te... te érted a nőket - habogta Ron, és nagyobb áhítattal nézte a tanárát, mint Viktor Krumot.


- Tudod mit? Gyere velünk fürdeni. Használhatod a prefektusi fürdőt, és ezért cserébe elmeséled, hogy melyik ostobaságot miért csinálják!


Harry sűrűn bólogatott, Piton pedig riadtan próbált kifogást találni, hogy miért nem mehet velük fürdeni. De nem talált. Azt meg még sem mondhatta, hogy neki különbejáratú fürdője van, nem?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.